Hiába férfi vonalon a Veszprém, a Szeged, nőin a Győr, a Fradi klubsikerei, ha a válogatottak egyre szerényebb eredményeket érnek el. A klubsikerek egyértelműen a TAO-pénzen felduzzasztott költségvetéseknek és az idegenlégiósoknak köszönhetőek, miközben, ha kiesik a válogatottjaink kezdőjéből két-három rutinosabb játékos, a helyüket már csak olyanokkal tudjuk feltölteni, akik világszínvonalú mérkőzést testközelből elvétve, vagy tán csak tévén láttak.
A januári férfi és a decemberi női kézilabda-Európa-bajnokságon csapataink mintha másolták volna egymás teljesítményét, egyaránt a 12. helyen végeztek. Emellett egyik válogatottunk sem kvalifikálta magát az olimpiára, ergo itt az ideje a lengyelországi férfi Eb után másodjára is – akkor már kerestük a lejtmenet okát – megkongatni a vészharangot, lévén a magyar kézilabda immár bizonyítottan az európai középmezőny második felébe esett vissza.
Jó hír: látják mindezt a szövetségben is
Talán már a szebb jövőt szolgálja az a hétfői változtatás, amelyről a 24.hu is beszámolt: Zsiga Gyula személyében új szakmai igazgatót nevezett ki a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ), miközben elődje, Marczinkó Zoltán a jövőben kizárólag az edzőképzés átalakítására, a Testnevelési Egyetemmel és a testnevelőtanár-képzést folytató felsőoktatási intézményekkel történő együttműködésre koncentrál.
Novák András, az MKSZ főtitkára kedden a szövetség szerkezeti átalakításáról, és annak kiváltó indokáról beszélt az M4 Sportreggeli című adásában.
A főtitkár elmondta, szükségszerű volt a struktúra átalakítása, mert az edzőképzés területén nagy problémát látnak.
A jogszabályi környezet miatt olyan szakemberek is szerezhettek edzői papírt országos akkreditált képzéseken – és ezért működési engedélyt kellett kibocsátania számukra a Magyar Kézilabda Szövetségnek -, akiknek a képzésére és szakmai tudására nem volt rálátásuk. Ez mintegy 1500 főt érint
– hangsúlyozta a Novák András.
Magyarországon nagyjából 2000-2200 kézilabdaedzőt tartanak nyilván, és valljuk be, ez azért elég döbbenetes adat, ha a szövetség az edzők kétharmadának nem ismeri a képzési hátterét, ergo a tudásbázisát sem.
