A 40 esztendős ausztrál sportember 2002-ben, Salt Lake Cityben a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres számában hihetetlen módon nyert aranyat. Történt, hogy miközben Bradbury a döntő utolsó körében méterekkel leszakadva haladt az érmekért küzdő négy vetélytársa mögött, az utolsó kanyarban minden riválisa elesett, ő pedig ezt kihasználva mosolyogva siklott át elsőként a célvonalon.
“Mindenki tudja, hogy szerencsém volt. Az más kérdés, hogy a szerencséért 12 éven át naponta öt órát, heti hat napot dolgoztam” – jegyezte meg Ausztrália első téli olimpiai bajnoka.
Bradbury Szocsiban a szakkommentátorkodás mellett a rövidpályás versenyeken induló két honfitársának ad tanácsokat.
Négy évvel később, a torinói olimpián is történt hasonló eset, igaz akkor a női snowboardosok cross döntőjében maradt tátva a nézők szája.
A rajt után nem sokkal a négyből már csak hárman voltak talpon, majd féltávnál újabb versenyző esett ki egy rosszul bevett kanyarban.
Az amerikai Lindsey Jacobellis kényelmesen vezetett svájci vetélytársa, Tanja Frieden előtt, ám nagyjából száz méterrel a cél előtt megcsúszott, a földre huppant, ami Friedennek pont elégnek bizonyult, hogy elszáguldjon mellette, s a célba érve olimpiai bajnoknak mondhassa magát.
