Tíz évvel ezelőtt, egészen pontosan 2003. július 24-én, Barcelonában Magyarország-Görögország vízilabda-világbajnoki elődöntőt rendeztek. A mieink hosszabbítás után, hatalmas csatában győzték le a görögöket. A döntőben aztán szintén hosszabbításban vertük az olaszokat, és lettünk 1973 után újra világbajnokok.
Varga Dániel, a magyar válogatott csapatkapitánya (de jó, hogy itt van, és rendbe jött a sérült ujja!) pár nappal ezelőtt azt mondta, akkor egy sokkal magabiztosabb csapat szenvedett meg a görögökkel, akik most ráadásul teljesen más vízilabdát játszanak, vigyázni kell. Erre mi történik kedden? Az utóbbi évek talán legprecízebb, legkoncentráltabb játékát mutatva a magyar (félig csikó-) csapat 9-3-ra megveri a negyeddöntőben lebénult ellenfelét.
Azok után, hogy kétszer is kikaptunk tőlük idén, a Samartzidis- és a Vodafone-kupán.
A sajtótribünön ülve két dolgot hittünk el nehezen a meccs alatt: hogy hogy lehet a napsütés ennyire perzselő (úgy fogyasztottuk a vizes palackokat, mint Kemény Dénes a tíz évvel ezelőtti meccsen a kispad előtt), és hogy játszhat ennyire jól a magyar válogatott.
„Mit izgulunk, jók vagyunk” – mondta az ezúttal a FINA TV-nek dolgozó Szántó Dávid sportriporter kolléga az úgynevezett mixed zónában a meccs után. Tényleg tartottunk a meccstől, féltettük a mieinket. De bocsánatos bűn ez, hiszen csak abból táplálkozott ítéletünk, amit eddig láttunk.
Azt nem tudjuk, hogy ez a magyar csapat, ez a tizennyolc ember az edzésen, a szállodában, a taktikai és egyéb értekezleteken mit csinál, mennyire erős, mennyire teljes. Mi és a közvélemény csak a meccseket, az eredményeket, a számokat látja.
Ez az srácok!
Fotó: MTI
A képre kattintva galéria nyílik
Benedek Tibor kapitány azt mondta a meccs után, ha mindenki hisz abban, amit csinál, akkor annak ez az eredménye. Nos, a csapatért drukkolóknak, a sportszeretőknek, az újságíróknak is hinni kell. Ezt a hitet maga a válogatott táplálhatja, és most jó nagy adag dózist nyomtak belénk a srácok. Most már tényleg elhihetjük, hogy az új válogatott is erős. Elhihettük volna már a szerbek vagy a montenegróiak legyőzésekor is, de aztán jött a görög tornán két vereség, és máris óvatosabbak lettünk.
Most is azok vagyunk, persze. Mert nem lehet két meccsen egymás után 80 százalékkal védeni, nem lehet minden meccsen úgy védekezni, ahogy kedden, már csak azért sem, mert minden csapat ellen máshogyan kell.
A vb előtt voltak, akik még azt is megpedzegették, hogy Benedek Tibor pozíciója is veszélybe kerülhet egy esetleges kudarc után. A görögök elleni siker bizonyosan megmentette őt is. Hiába játszik ugyanis jól egy csapat, hiába van együtt, a számok számok.
S hogy miért nagyszerű a négy közé jutásunk? Azért, mert ha egy csapat megújul, a legritkább esetben lesz eredményes az azt követő világeseményen. Ebből máshol nem is csinálnak egyébiránt tragédiát: vízilabdában is beáldoznak vb-ket, Eb-ket a csapatépítés reményében, a labdarúgásról/kézilabdáról nem is beszélve. Hovatovább az Egyesült Államok korábban nagyon erős együttese kiesett a nyolcaddöntőben és már otthon vannak, tévén nézik a vb-t.
Nekünk így, a generációváltással együtt is ott van a négy között a válogatottunk.
Ha ez nem elég ok arra, hogy újra szeressük a vízilabdát, akkor semmi sem.
