A játékos 2009. február 25-én a Vác ellen 32-19-re megnyert fehérvári meccsen kapott először szerepet az FKC felnőtt csapatában, melyben összesen 55-ször lépett pályára, és 27 gólt lőtt. Fehérvári évei alatt az ifjúsági és junior válogatottban is szerepelt világversenyen.
Budapesten született, s ott kezdett el versenyszerűen úszni, akkor még úgy gondolta, hogy példaképe Egerszegi Krisztina nyomdokába léphet. Akár hátúszóbajnok is lehetett volna, ha hagyják, ám egy idő után az úszás ezen ágától eltiltották. Így aztán nem véletlen, hogy idejekorán eldőlt a sorsa azzal, hogy tízévesen egykori játékostársa, Kamper Olívia mamája, aki testnevelő tanára volt kiválasztotta, és jelölte a diákolimpián induló iskolai csapatba. „Semmit nem tudtam a kézilabdáról, de már akkor le akartak igazolni, ám még nem szándékoztam abbahagyni az úszást.„ Egy év elteltével beadta a derekát, és a Malév csapatához csatlakozott.
Sportos családból származik, mivel papája futballozott, míg édesanyja kézilabdázott, s meglátszik, hogy az „alma nem esett messze a fájától”. 2006-ban került Fehérvárra, érdekes, hogy miért éppen a fehérvári kézilabda csapatot választotta: „Nagyon szerettem Tápai Szabinát, és az volt az álmom, hogy vele egy csapatban szerepelhessek. Szabó Edina volt a csapat edzője, és végül is ő hívott ide.” – emlékezett.
– Hét év sok idő, hiányozni fog nagyon ez a klub. Sok jó embert hagyok itt, ami rossz lesz, de úgy éreztem, szükségem van a váltásra. Sokat gondolkodtam, maradjak vagy menjek. Végül az utóbbi mellett döntöttem, remélem, nem bánom majd meg, hogy elmegyek. A fő ok az, hogy szeretnék többet játszani. – nyilatkozta búcsúzóul a több poszton is bevethető Zsigmond Vivien
