A Sydney-hez hasonló magyar összeomlásokat követően rendre elhangzik, ilyenre csak a magyarok képesek, “ver minket a sors keze”, lelkében hordozza a magyar a vereséget, stb..
Veszprémben a női kézilabda-Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágójának vége előtt tíz perccel a vendég Valcea vezetett hat ponttal. A hasonlatban mondjuk annyi sántít, hogy a Győr fordítani nem tudott, de a feltámadás és az egygólos vereség valós két meccs alapján győzelmet, továbbjutást, BL-döntőt ért.
Most a román sajtó keresi az okokat, szerintük érthetetlen az összeomlás. A Pro Sport című sportújság szerint “drámai és igazságtalan” volt a csütörtök esti mérkőzés. A lap szerint a hajrában a román csapat játékában érződött a félelem.
A Valcea ásza, Oana Manea mást is említ. “Nem igazán akarom elhinni, ami történt. Azt hiszem, óriásit hibáztunk, hogy öt perccel a vége előtt elhittük, hogy továbbjutottunk. Kialudt bennünk a tűz, és ezt a megtorpanást megtorolta az ellenfél. Bár engem a közönség nyomása nem szokott negatívan befolyásolni, a csapatra az utolsó percekben most mégis bénítóan hatott a helyi légkör. Nagyon le vagyok törve” – kesergett a volt román válogatott beálló.
Akkor hogy is van ez? Áld vagy ver a sors keze? Igazából egyik sem. A vereség, a kudarc, ahogy a győzelem és a siker is a sport része. Ergo senki sem áld és nem is ver, szimplán az adott pillanatban jobbak, a lelkiekben, koncentrációban erősebbek kerülnek ki győztesen a párharcokból.
Épp úgy, ahogy Sydney-ben a dánok vagy Veszprémben a Győr.
