A magyar labdarúgó-válogatott 1-1-es döntetlent ért el Törökország vendégeként a világbajnoki selejtezősorozat keddi játéknapján Isztambulban.
A magyar csapat története során még sosem nyert tétmérkőzést Törökországban, de barátságos meccsen is 29 éve sikerült legutóbb ez a bravúr.
Egervári Sándor szövetségi kapitány együttese ezzel a döntetlennel hat mérkőzésen 11 pontot gyűjtött, és továbbra is a D csoport második helyén áll a vb-ezüstérmes hollandok mögött. A vb-selejtező következő, szeptemberi körében Románia vendége lesz.
Vb-selejtező, D csoport, 6. játéknap:
Törökország-Magyarország 1-1 (0-0)
Isztambul, Sükrü Saracoglu Stadion, 42 000 néző, v.: Milorad Mazic (szerb)
gólszerző: Burak Yilmaz (62.), illetve Böde (71.)
sárga lap: Bekir Irtegün (59.), Burak Yilmaz (87.), illetve Varga J. (48.), Dzsudzsák (58.), Böde (75.), Király (92.)
Törökország:
Onur Recep Kivrak – Gökhan Gönül, Semih Kaya, Bekir Irtegün, Hasan Ali Kaldirim – Nuri Sahin (Kerim Koyunlu, 90.), Selcuk Inan – Arda Turan, Alper Potuk (Hamit Altintop, 70.), Umut Bulut (Mevlüt Erdinc, 80.) – Burak Yilmaz
Magyarország:
Király Gábor – Vanczák Vilmos, Korcsmár Zsolt (Guzmics Richárd, a szünetben), Mészáros Norbert, Kádár Tamás – Varga József, Pintér Ádám – Koman Vladimir, Hajnal Tamás (Böde Dániel, 67.), Dzsudzsák Balázs – Szalai Ádám (Elek Ákos, 78.)
II. félidő:
62. perc: Arda Turan előreívelésére Burak Yilmaz érkezett tökéletes ütemben, s a lemaradó Mészáros mellett öt méterről Király lábai között a kapuba fejelt (1-0).
71. perc: Kádár bedobását követően az ügyetlenkedő Semih Kayáról Böde elé pattant a labda, s ő közelről a bal sarokba lőtt (1-1).
Hatalmas üdvrivalgás közepette vonultak ki a csapatok a pályára, a magyar Himnusz alatt szórványos füttyszó hallatszott, míg a török alatt a lelátó tetejéről egy hatalmas török zászló “kúszott le”, amely beterítette az egész felső karéjt.
A meccset rosszul kezdte a magyar csapat, ugyanis az első negyedórában szinte csak “nyomozta” a labdát, az állandó felívelgetésnek mindig az lett a vége, hogy a hazaiak támadhattak. Igaz, az ő akcióikban sem volt fantázia, így Király kapuja sem forgott veszélyben. Később valamelyest rendezte sorait a magyar válogatott, de a Szalaira feljátszott labdák után elsősorban a Mainzban légióskodó csatár egyéni megoldásain múlott, hogy sikerül-e legalább lövéssel zárni a támadásokat.
A játékrész derekán kiegyenlítetté vált a küzdelem, sőt, a meccs első igazán komoly lehetősége Vanczák előtt adódott, méghozzá kísértetiesen hasonló helyzetből, mint amiből Románia ellen gólt fejelt, azonban ezúttal a török kapus védett. A kipattanóból újra próbálkozott a Sion védője, ekkor a keresztléc is besegített Kivraknak.
A magyar helyzet pár percre kissé “megfogta” a török együttest, a félidő hajrájában azonban csak a szerencse mentette meg a magyarokat a góltól. Egyszer Mészárosról pattant le a kapuba tartó lövés, többször Király mentett, de volt olyan is, amikor a berobbanó török csatár centikkel maradt le a beadásról.
A folytatásban is a hazaiak futballoztak fölényben, de a magyar védelem stabilabb lett, sőt a gyors ellentámadásokban is volt veszély. Azonban éppen amikor kevesebb elszántság és lendület volt a törökökben, sikerült vezetést szerezniük, ugyanis Arda Turan előreívelésénél Mészáros Norbert lemaradt emberéről, Burak Yilmazról.
Egervári reagált arra, hogy hátrányba került a csapata: Hajnal Tamás helyett Böde Dániel személyében csatárt küldött a pályára, aki nagyon harcosan kezdett. Ennek hamar eredménye lett, ugyanis a török kapus tétovázását és egy védő ügyetlenkedését kihasználva közelről a kapuba lőtt.
A magyar gól sokkolta a hazai együttest és szurkolóit is. A törökök nem találták a ritmust, a hátralévő időben pontatlanul futballoztak, bár helyzetük így is akadt, de azok kimaradtak. A drukkerek pedig szinte némán, néha fütyülve követték az eseményeket, s ekkor először lehetett igazán hallani az Isztambulba érkezett mintegy ezer magyar szurkoló hangját. A végéig már nem született újabb gól: a magyarok a támadás lehetőségét is feladták, a törökök pedig megtörten játszottak.
„Minden volt a pályán, amit látni akartam”
A lefújás után a magyar játékosok kört alkotva összeölelkeztek, ezzel jelezve, hogy a vesztett helyzetből mentett egy ponttal is elégedettek. Egervári Sándor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya:
“A küzdelem dominált ezen a találkozón, és ebből jelesre vizsgázott a csapatom. Nagyon nagy nyomást helyeztek ránk a törökök, de védelmünk szervezettségével sikerült döntetlent elérnünk. Nagyon értékes pont ez, mert továbbra is a második helyen állunk, így reményteljes a helyzetünk, még akkor is, ha Amszterdamban és Bukarestben játszunk a folytatásban.”
Abdullah Avci, a török válogatott szövetségi kapitánya: “Minden volt a pályán, amit látni akartam. Küzdöttünk, támadtunk, nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, agresszívek voltunk, gólt is szereztünk. Sajnos, a rivális egy lecsorgó labdából egyenlített, ennek ellenére büszke vagyok a játékosaimra, mert jól és a megbeszéltek szerint futballoztak. Kevés esélyünk maradt a továbbjutásra, de bízunk benne, hogy ki tudjuk használni”.
Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: “Persze lehetett volna jobb is, de elégedett vagyok az egy ponttal, figyelembe véve a körülményeket, hogy az ellenféllel vezetett. Ugyan csalódás lenne, ha a sorozat végén nem a második helyen zárnánk, de amikor bizalmat kaptam, már akkor mondtam, hogy a 2016-os Eb a cél, amire mindenképpen ki kell jutnia a válogatottnak. Akkor már nem lehet kifogás.
