Richard Henriksen egy Eiskedal közeli, 1200 méter magas csúcsról készülődött ugráshoz a helyi tévé kamerái előtt. Henriksen már 20 éve bázisugró. Az amúgy teljesen hétköznapi, józan életet élő sebészként dolgozó férfi rendre lővigyázatos, ha a külső körülmények közül valamelyik kicsit is bizonytalan, elhalasztja ugrásait.
Az ötgyermekes családapa azonban legutóbbi ugrásánál előre nem látható veszéllyel szembesült. A terv szerint egy, a tornászok által használt nyújtót állított és rögzített a szakadék szélére, amelyről úgy nevezett Thomas körök (óriáskörök) után akart zuhanni, majd ernyőt nyitni.
Két fordulat után a nyújtója viszont összeomlott és bázisugró rossz ívben, a sziklákhoz egészen közel a mélybe zuhant. A vele lévők biztosra vették halálát, miután az ugró eltűnt a sziklaperem mögött.
Henriksen azonban gyorsan reagált az eseményekre, zuhanás közben nem a fejével, hanem a lábával ütközött a köveknek, így ki tudta nyitni az ejtőernyőt és épségben földet ért. “Miután láttam a videót, lefektettem a gyerekeket, olvastam és énekeltem neki. Akkor fogtam fel, hogy gyermekeimnek majdnem apa nélkül kellett felnőniük” – nyilatkozta a helyi tévének.
Íme a nagy túlélés
