A lefújás előtt öt perccel már-már azt hihették a vendég drukkerek, hogy megismétlődik a két csapat 16 évvel ezelőtt lejátszott bajnoki meccsének végeredménye. 1986. szeptember 20-án ugyanis Kiss Gyula találatával egy nullára nyert a hevesi gárda a Sóstói-stadionban. Kétségtelen, hogy nagyon közel álltak ehhez Simon Antal tanítványai, akik kétszer is megnyerhették volna az Európa-liga selejtezőre készülődő piros-kékek otthonában ezt a kilencven percet. Koós Gábor gólját követően előbb a gólszerző, majd Preklet Csaba is mennybe vihette volna az övéit, ám a végén szimpatikus vesztesként voltak kénytelenek elhagyni Sóstót.
A fehérváriakat ezúttal a másodedző, Joan Carrillo Milan irányította, mivel Paulo Sousát a Honvéd elleni találkozón kiállította Szabó Zsolt játékvezető, és visszaesőként egy meccsre eltiltotta az MLSZ Fegyelmi Bizottsága. Mindenesetre az Espanyoltól érkezett szakember legalább olyan vehemensen magyarázta végig a kilencven percet, mint főnöke, így ebben a tekintetben a játékosoknak biztos nem volt hiányérzetük. A fehérvári szurkolónak azonban annál inkább, mert azt várták volna, hogy hazai pályán legalább két támadóval fogják rohamozni kedvenceik az újonc kapuját. Nem így történt, nem adta fel egyékes felállását a gárda, és ez csaknem megbosszulta magát. Az egriek biztos védekezésből induló kontrákkal operáltak, vezető találatuk után nagyot fordult a világ. Felsejlett bizony, hogy talán mégsem volt jó ötlet a pályaválasztói jogot felcserélni. Ebben most az MLSZ partner volt a fehérváriak nemzetközi kötelezettsége okán, és az egrieknek sem jött rosszul, mivel tavasszal talán már saját környezetben fogadhatják ellenfelüket, minden bizonnyal nagyobb érdeklődés mellett, mint Fehérváron. Aztán tizenkilencre húztak lapot a hazaiak, jött Torghelle Sándor, aki ezer fokon égett, ez, pedig a befejezés előtt meghozta gyümölcsét. Az Újpesten győztes gólt szerző támadó döntő érdemeket szerzett abban, hogy a három pontot otthon tartotta a Vidi.
„A szakmai stáb arra készített fel minket, hogy nyolc emberrel fog védekezni az Eger, a második félidőben megvoltak a lehetőségeink, a végén erősen nyomtunk, ennek köszönhettük, hogy megérdemelten nyertünk” – mondta a lefújás után. Egy biztos azonban, hogy csütörtökön ennél sokkal többet kell nyújtania a Trabzonspor otthonában a piros-kék alakulatnak ahhoz, hogy a visszavágón esélyük legyen.
Jegyzőkönyv:
Videoton FC – Egri FC 2-1 (0-0)
Székesfehérvár, 2200 néző
Videoton: M. Bozsovoics – Brachi, Caneira, Vinicius, Stopira (Torghelle, 57.) – Tóth B. (Kovács I., a szünetben), Renato Neto – Gyurcsó, Sándor Gy., Oliveira (Walter, 64.) – Nikolics N.
Megbízott edző: Joan Carrillo Milan
Eger: Sztankó – Preklet, Kovács G., Knakal, Katona A., Hamouz – Balog Zs., Cs. Pavicevic (Albert, 78.), Dobrics (Stanislaw, 70.) – Koós, Pisanjuk (Németh N., 55.)
Vezetőedző: Simon Antal
Gólszerzők: Torghelle, Nikolics N. (11-esből), illletve Koós
Edzőszemmel:
„Attól függetlenül, hogy Paulo Sousa ma nem ülhetett le a kispadra, egész héten ő irányította a csapat felkészülését, így a mai sikerünkben is ugyanakkora része van, mint bármelyik másikban. Nagyon kemény mérkőzés volt a mai, az Eger azt játszotta, amire számítottunk: a vendégek nagyon masszívan, szervezetten védekeztek, nehéz volt mögéjük kerülnünk. A csapat ismét megmutatta, milyen nagy tartása van, hiszen az utolsó percig küzdöttek a srácok, de nagy köszönet illeti a szurkolóinkat is, akik az utolsó pillanatig bíztak bennünk és űzték a csapatot.” (Joan Carrillo Milan, a Videoton FC megbízott edzője)
„A fő hangsúlyt a védekezésre helyeztük, két nagy lehetőségünk volt a mérkőzésen, ebből egyet sikerült gólra váltanunk, ez nem olyan rossz arány. Várható volt, hogy a vezetésünk megszerzése után a Videoton újabb támadókat küld a pályára, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem lehetetlen dolog idegenben sem kapott gól nélkül lehozni egy mérkőzést, de a meccsben benne volt az, hogy fogunk gólt kapni. Az a legfájóbb, hogy az utolsó percekben veszítettük el a mérkőzést, úgy gondolom, hogy az egy pontra rászolgáltunk volna.” (Simon Antal, az Eger vezetőedzője)
