A vasárnapi találkozó gyakorlatilag már az első félidőben eldőlt, a gyenge védekezés miatt sok volt a kapott gól, és hiányzott a megfelelő összpontosítás.
A magyarok ötödik alkalommal végeztek a negyedik helyen (1936, 1980, 1988, 2004, 2012) nyári játékokon, ennél jobb helyezésük pedig nem volt.
A két együttes a csoportmérkőzések során már találkozott, akkor a horvátok simán, 26-19-re diadalmaskodtak.
A bronzmeccsen nem játszhatott Császár Gábor, aki a svédek elleni elődöntőn bokasérülést szenvedett. Ő a cserepadon, melegítőben szurkolta végig az összecsapást.
Az első nyolc percben felváltva estek a gólok, majd 4-4-nél Nagyot kiállították, és ahogy visszajött, Vadkertit küldték ki. Aztán Nagy megint kiült, a hatperces emberhátrányt 2-3-mal zárta a válogatott. Ahogy a horvátok Veszprémben légióskodó kapusa, Alilovic belelendült, 11-8-ra elhúzott csapata. Mocsai kapitány cserékkel próbált frissíteni, és 11-10-nél már az 1996-ban és 2004-ben aranyérmes horvátok kértek időt. Ez jót tett nekik, a 25. percben, 11-15-nél már Mocsai kapitány próbálta rendezni a sorokat. A szünetig azonban tovább nőtt a különbség.
A második félidőben 3-1-es rohammal kezdett az ellenfél, és minden addiginál nagyobb távolság alakult ki a két gárda között. A horvátok még kettős emberhátrányban is betaláltak, ám 23-16-tól kezdve elkényelmesedtek, sorozatban három gólt kaptak, így kapitányuk időt kért a 41. percben. Cupic hatperces gólcsendet tört meg, ettől valamelyest magához tért együttese.
A 48. percben Mocsait kiállították, 27-21-re módosult az állás, innen már nem volt visszaút. A hajrában szinte semmi sem sikerült, sok volt a labdavesztés, a rutinos horvátok pedig ezt kihasználták. Az 54. percben, 31-22-es hátrányban Mocsai már azért kényszerült időt kérni, mert tartani kellett a kétszámjegyű vereségtől. Ez a csúfság nem következett be, és végül – akárcsak a csoportkörben – hétgólos kudarc lett a vége.
Horvátország-Magyarország 33-26 (19-14)
