Az olimpia kiváló alkalom arra, hogy megismerkedjünk olyan sportágakkal is, melyek amúgy nem számíthatnak főműsoridőre. Talán nem is követnénk heti rendszerességgel, most mégis jólesik belekóstolnunk. Szinte minden sportban vannak olyan szabályok, különlegességek, melyek mellett rajongóik elmennek, de az „újoncok” számára meghökkentőek, ezekből szemezgettünk.
A kézilabda a legrégebbi sportok közé tartozik, legalábbis Homérosz Odüsszeiája és egy harmadik századból származó bronzszobor (Dodona mellett talált) tanúsága szerint.
Azt sokan tudják, hogy ókori gyökerei vannak a tornának, azt talán már kevesebben, hogy a rá használt gymnastics kifejezés a görög meztelen szóból származik, ugyanis a tornászok anno még ruha nélkül végezték el a gyakorlatokat. Furcsa lenne ez manapság, bár lehet, hogy az egekbe emelné a sportág nézettségét.
Akkor most képzeljük el ugyanezt férfiakkal.. (Fotó: AFP)
Ha már látványról van szó, aki vizuális típus, biztos fel fog szisszenni arra, hogy a szinkrúszás a férfiak által űzött testgyakorlásként indult még a XIX. században. A lovaglás pedig az egyetlen, ahol férfiak és nők egymás ellen küzdenek, egyenlő feltételekkel.
Ami a vizes sportokat illeti: a gyorsúszás technikáját egy brit úszóoktatónak (J. Arthur Trudgeon) köszönheti az emberiség. Ő pedig Dél-Amerikában járva még az 1870-es években leste el az alapokat az indián őslakosoktól.
1900-ban Párizsban még volt víz alatti úszás versenyszám. A versenyzőket aszerint pontozták, hogy mennyi ideig bírták ki, és milyen messzire jutottak a víz alatt.
Vajon Phelps nyerné a vízalatti döntőt? (Fotó: AFP)
A medencénél maradva: nálunk nemzeti sportnak számít a vízilabda, mégis biztos akad, aki nem tudja: csak a kapus érhet a labdához két kézzel. Ez mondjuk érthető, ami kevésbé az az, hogy az asztaliteniszt egy időre betiltották a Szovjetunióban, mert azt hitték, hogy káros a látásra.
Nincs olimpia meglepetések nélkül, a játékok több mint 100 éves története során mai szemmel egészen elképesztő dolgok történtek, néhányat meg is osztanánk önökkel.
Idén hatalmas vihart kavart a női párbajtőrözők egyik elődöntője, jobban mondva az utolsó tus körüli botrány. 1924-ben Párizsban az olasz és a magyar csapat viadala során mérgesedett el annyira a vita, hogy később igazi párbajt is vívtak egymás ellen a felek.
Az 1936-os berlini olmipia kosárlabda meccseit szabadtéren rendezték homokkal borított pályákon. Amiken persze aztán hatalmas sár lett az első kiadós eső után.
Kosárlabda a homokon az 1936-os olimpián (Fotó: calpoly.edu)
Szinte minden napra jut egy rekorddöntés, maradt azonban még így is számos olyan, ami kiállta az idő próbáját. Van egy olyan sportág, melyben egyedül a magyar csapatnak sikerült három aranyérmet szereznie, és ez nem a vízilabda – hanem a labdarúgás.
| Miből mennyi fogy az olimpián? |
|
Kevés olyan sport van, amihez ne lenne szükség valamilyen specális felszerelésre, eszközre, játékszerre. Gondoljanak csak bele, mekkora fogyasztás lehet a 16 ezer olimpikonnak. Összegyűjtöttünk pár számadatot, hogy érzékelhessék az arányokat. A kajak-kenu szlalompályán 13 ezer liter víz zúdul le másodpercenként, ez akkora mennyiség, hogy félpercenként meg lehetne vele tölteni egy 25 méteres úszómedencét. A kosarasok 600 labdát használnak el, a pólósok 800-at, a foci ilyen szempontból a legkeményebb sport: 2400 labdával számoltak előzetesen a szervezők. A trap és skeetlövő számokra csaknem 270 ezer koronggal készülnek.. A súlyemelők küzdelmeihez 1630 tárcsa jár, melyek súlya a féltől a 25 kilóig terjed. Több mint félezer akadályt állítanak fel az atlétikai versenyek folyamán. A bokszolók a játékok alatt 432 pár kesztyűt nyűnek el. Egyébként az olimpián nem indulhat olyan ökölvívó, aki elmúlt 34 éves. És hogy egy igazi finis információval zárjuk: az evezés az egyetlen olyan sportág a játékokon, ahol a sportolók háttal érkeznek a célba. |
