Nemrég hosszabban beszélgettem Kovács Zoltánnal, az Újpest egykori játékosával, aki egy ideig sportigazgatóként is szolgálta a lila-fehéreket, mígnem a klubnál uralkodó katyvasz őt is elnyelte. Sok egyéb mellett Zoli felvetette, a magyar foci fejlődését erősen akadályozza az is, hogy egy kezén meg tudja számolni azokat a pályákat, ahol normális a gyepszőnyeg.
Úgy egyébként divat szidni a focistákat, hogy így bénák, meg úgy ügyetlenek – ám vannak bizonyos alapvetések, amelyeket tényleg nem árt rendbetenni. Például a pályák talaját. Zoli szerint úgy tényleg baromi nehéz folyamatos játékot kialakítani, hogy „egy lapos passz a torkodig pattan fel“ – mint mondta, az újpesti edzőpályán például tragikus állapotok uralkodtak, de a csapatot csak akkor vitték el Dunakeszire, amikor Leo Beenhakker rövid regnálása alatt ezt kiverte a tulajokból, miután fellocsolták a tréningpálya megtekintése után (más kérdés, hogy túl sokáig nem járhattak vendégségbe, miután ott sem fizették ki a bérleti díjat…).
Most pedig Kubatov Gábor Fradi-elnök ismerte be a Facebookon, hogy tragédia a zöldek zöld gyepe, költöttek ugyan rá néhány milliót, ám alapvetően negyven éve nem volt lecserélve a játéktér. Egy ötvenesbe fájna, ha teljesen új szőnyeget akarnának teríteni az aranylábak alá – ennyi most aligha van. Mondanám ironikusan, akkor kellett volna, amikor Torgyán Józsi bátyánk időszakában ugrásra készen állt a komplett magyar agrárium, nyilván lehetett volna találni néhány kisgazdát, aki szánt, döngöl és bevet – node erről már lecsúsztak.
Hanem a megannyi rózsaszínű terv mellett esetleg erre is fordíthatnának némi erőforrást – esetleg elég lenne 65 ezres helyett 50 ezres stadion, a különbözetből pedig gyepesítsenek országszerte a legfontosabb pályákon és edzőpályákon. Rájuk fér – senki nem állítja, hogy ettől aztán fordulásból-kapásból utolérjük Európát (horribile dictu megtanulunk focizni), de legalább a kiindulási helyzet javul, és az esetleges továbblépés is könnyebben mehetne. Tudjuk, ha eljön a Barcelona a Fradi-pályára, azért a gumókon passzolgatva is megoldanák, hogy jónéhány góllal legyalulják a Fradit, csakhogy itt pont az a lényeg, hogy ők olykor kénytelenek legelőn játszani, ám az idő jelentős részében normál körülmények között futballozhatnak.
Sajnos, az sem működik, ami más sportágakban igen, hogy ugyan nomád körülmények között készül a magyar, de pont ezért tud helytállni később, mert már mindenhez hozzászokott. Derékmagasságban érkező átadásokkal nehéz felkészülni arra, hogy majd hogy focizunk, ha egyszer végre normális lesz a fű. Mintha a pólós srácoknak hullámzó vízben kellene készülniük, hogy aztán majd feszített víztükörben nyerjenek olimpiát. Nehéz lenne.
Bár nekik talán még az sikerülne, amekkora klasszisok.
