Egyáltalán nem úgy tűnt ezen az estén, hogy bajnokavatásra készülnének Fehérváron. Szép lassan csordogáltak a szurkolók az ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokba, emelkedett hangulatot először talán a Himnusz hangjai alatt lehetett tapasztalni. Kissé családiasra sikeredett ez a meccs is, annak ellenére, hogy Miskolcról közel harminc hűséges szimpatizáns kísérte el kedvenceit a szezonzáróra.
Egy pillanatig sem volt ugyanis kérdéses, hogy ezt a meccset is behúzza a Volán, bár az iram enyhén szólva sem volt az osztrák ligához hasonló. Mindenesetre Tokaji Viktor számára lehetett meghatározó a találkozó, hiszen december vége óta vállműtétje miatt a jég közelébe sem mehetett, ám a döntő negyedik meccsére – ahogy annak idején ígérte – ott volt a csapatban. Az első harmad első tíz perce álmosító volt kevés játékkal, és lassú irammal párosulva. Utána kezdett felpörögni a SAPA, Sofron István, pedig menetrendszerinti találatával megnyitotta a gólok sorát. Ebben a harmadban aztán még kétszer rezdült Budai Krisztián hálója, és magabiztos előnnyel mehettek a fehérváriak az első szünetre.
A középső harmadban csupán annyit változott a helyzet, hogy most már azért megtalálták a vendégek is a góllövő ütőiket. Az eddigi három meccsen összesen kétszer találtak be „csúcsot”, ezt most röpke tíz perc alatt beállították a Macik. Igaz mindez már ötgólos Volán- vezetés, után történt, de a vendégszurkolóknak ez akkora örömet okozott, mintha a bajnoki serleget nyerte volna meg a sárga-fekete alakulat.
A bajnokságot záró húsz percet már egyaránt várta a játékos, a közönség, így nem lehetett azon csodálkozni, hogy itt túlságosan sok esemény nem történt. Persze azért ez túlzás, mivel az 50. percben a legjobb hazai légiósnak választott Derek Ryan életerős lökete landolt Budai mögött, jelezvén, mintha az amerikai nem értené, tulajdonképpen mi is történik körülötte, ő tette a dolgát, mint az egész idényben. Majd Nagy Gergő is megmutatta, hogy vendégként is tud gól lőni a fehérvári csarnokban. Számára nem lehetett ez egyszerű, hiszen a szezon nagy részét Fehérváron töltötte, játszott az EBEL, és a farmcsapatban egyaránt. A zárszó és az utolsó gól Hajós Rolandé volt, aki az 59. percben beállította a 8–3-as végeredményt. Következhetett az éremátadás, és a szokásos sörcsapolás sem maradt el a csarnok előtti placcon. Tizenharmadszor ünnepelhette hőseit a kék-fehér szurkolótábor – ismételvén az örök igazságot – ezt nem lehet megunni!
Jegyzőkönyv:
SAPA Fehérvár AV 19 – Miskolci Jegesmedvék 8-3 (2-0, 4-2, 2-1)
Székesfehérvár, 2500 néző
V: Halassy, Kovács, B. Bedő
SAPA Fehérvár AV 19: Bálizs (Pleszkán) – Hetényi P., Horváth A., Hajós 1 (1), Ryan 1 (2), Ladányi (1), Benk, Láda B., Sofron 1, Kovács Cs (1)., Mihály Á. 2 (1), Palkovics (2), Klassen (4), Tóth A. (2), Tokaji, Pratt 1, Vas M. (1), Sille, Durco, Orbán 1, Magosi 1 (1)
Vezetőedző: Kevin Primeau.
MJJSE: Budai K. – Popovics (1), Túróczy, Budai, Szilágyi, Ritó, Saluga 2, Jarabek, Svasznek, Láda P., Tóth-Jávor, Dubek (1), Urbán, Bonar 21), Miskolczi, Lindgren, Orosz, Rafaj 1, Nagy G. (2)
Vezetőedző: Kjell Greg Lindqvist.
Kiállítás: 8 perc illetve 10 perc
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc végeredménye: 4–0, a SAPA Fehérvár AV 19 javára
Edzőszemmel:
– A mai mérkőzésen is kiütközött a két csapat közötti különbség, de igazából annak örülök, hogy ki tudtuk szolgálni a közönséget. Csak rá kell nézni a szurkolóinkra, nagyon boldog mindenki, de a klub szempontjából is örvendetes, hogy zsinórban a tizedik bajnoki címet szerezte meg a csapat. Nehéz klubszezon végére értünk, de az idény még nem ért véget számunkra, mert innentől már a válogatottra fókuszálunk. – Kevin Primeau a SAPA Fehérvár AV 19 vezetőedzője
– Természetesen mindig fájó a vereség, de előre tudtuk, hogy nem lesz esélyünk. Nem is volt, a Fehérvár ma is a játék minden elemében jobbnak bizonyult. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a különbség jót tesz a magyar hokinak, de most ezek voltak a feltételek, így is örülünk az ezüstéremnek. – Kjell Greg Lindqvist a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzője.
–
