Nyerünk! – mondta lakónikus rövidséggel, és csibészes mosollyal az arcán a bemelegítő foci alatt Sofron István. Hát az első harmad után korántsem úgy nézett ki, hogy ebből bármi is megvalósulhat! Már a mérkőzés kezdete sem volt egyszerű, mivel az eddig kifogástalanul működő eredményjelzőtábla elsötétült, és két játékperc után úgy nézett ki, hogy a stopperé lesz a folytatásban a főszerep. Aztán mégse, de látszott a játékosokon, nem hiányzott nekik ez a kis közjáték. Mindenesetre a Fehérvár támadott, beszorította ellenfelét, ám helyzeteken kívül tovább nem jutottak a kék-fehérek. Ezzel szemben a szlovénok talán, ha háromszor kerültek lövőhelyzetbe, ebből be is találtak, míg néhány perccel később egy az egyben vezethette Adam Munrora a pakkot Bostjan Golicic, de a Volán szerencséjére elkapkodta a lehetőséget. Az első szünet után túlságosan sokat nem változott a játék képe, támadott ugyan a Fehérvár, de ezekben az akciókban nem volt igazán átütő erő. Elment egy közel két percig tartó kettős emberelőny, majd egy kapu előtti ütközésnél megsérült Jean-Pierre Lamoreux a vendégek kapusa, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy két harmadot megúsztak a zöldek kapott gól nélkül. A helyette beálló Matic Boh talán még emlékezhetett arra, hogy legutóbb Ladányi Balázs kétszer is mattolta, ám most nem a szélső, hanem Palkovics Krisztián lövését üggyel-bajjal hárította. Jöhetett a záró harmad, melynek első tíz percében szinte lekopírozta a Fehérvár az előző két játékrészt, nem sikerültek a lövéseik, pontatlanok voltak a passzok. Majd az 51. percben jött a fekete leves, Erik Pance egy kiugratás után növelte az Olimpija előnyét. A hátralevő időben szenvedett a Volán, semmi nem jött össze, és sajnos nem lett igaza Sofronnak. Nehéz helyzetbe, győzelmi kényszerbe kerültek a Fehérvári Ördögök, mert az Olimpijának már egy győzelem is elég a továbblépéshez. Kis túlzással csütörtökön a SAPA Fehérvár az életéért küzdhet, és ami a legfontosabb: ott, nem vicc, már nem mondhat csütörtököt!
Jegyzőkönyv:
Sapa Fehérvár AV 19 – Olimpija Ljubljana 1-2 (0-1, 0-0, 1-1)
Székesfehérvár, 3500 néző
Vezette: Graber, Potocan, Widmann, Zehenthoffer (osztrákok)
FEHÉRVÁR: Munro – Horváth A. (1), Durco, Sofron, Vas M., Ladányi – Pratt, DaCosta, Mihály Á. 1, Ryan, Klassen (1) – Sille, Láda B., Kovács Cs., Sikorcin Palkovics – Hetényi P., Orbán, Magosi, Johansson, Benk
LJUBLJANA: Lamoureaux (Boh) – Dervaric (1), Cole, E. Pance 1, McBride, Verlic – Smirnov, Sefic, Golicic, Ograjensek – Fraser, Vedlin, Taylor 1 (1), Music (1), Hughes (1) – Groznik, Rezek
Kiállítások: 8 perc illetve 12 perc
Edzőszemmel:
– Egy lőtt góllal nehéz nyerni, ez a lényeg. Be kell lőni az emberelőnyöket, főleg a kettősöket. Ez volt a különbség, mert egyenlő létszámban alig volt lehetősége a Ljubljanának. Nekünk a botkezeléssel is gondunk volt, a lövések elkerülték a kaput, túlságosan is akartunk talán. – Kevin Primeau a Fehérvár vezetőedzője
– A mérkőzés előtt arról beszélgettünk a fiúkkal a szállodában, hogy nem szeretnénk még egyszer Székesfehérvárra jönni, és a csapat végül is megtette ennek érdekében az első lépést. Úgy gondolom, szinte tökéletes idegenbeli mérkőzést játszottunk, ragyogóan védekeztünk, és az adódó gólhelyzeteinket értékesítettük. Arról is beszéltünk, hogy nem szabad elszúrnunk az első harmadot, hiszen a korábbi mérkőzéseken általában akkor már vége volt számunkra a mindennek. Fegyelmezetten játszottunk, még azon is túltettük magunkat, hogy kapusunkat elveszítettük – így is be tudtuk húzni ezt a roppant fontos összecsapást.- Hannu Järvenpää a Ljubljana vezetőedzője.
