Orosz László gyermekei, Bence, Bendzsi és Zsófi
Alig negyvenéves volt, de már elege lett az életből. Vagy csak olyan problémával került szembe, amelyre nem találta a megoldást? Ki tudja?
A szomorú lényeg, hogy az elmúlt két évtized egyik legtehetségesebb, legnagyobb hatású, és – látszólag – legvidámabb magyar kosarasa, Orosz László már nincs közöttünk.
Három kisgyermeket hagyott maga után – a 17 éves Bencét, a 12 éves Bendzsit és a 9 éves Zsófit -, akik valamennyien a nagy közös szerelem, a kosárlabda rabjai, s akik parkettra is léptek vasárnap délután a Honvéd Dózsa György úti csarnokában, ahol „Benő”, ahogy Lacit mindenki hívta, pályafutása legemlékezetesebb mérkőzéseit vívta.
Ez a vasárnapi meccs is emlékezetesre sikerült. A kilencvenes évek nagy Danone-Honvédja, illetve Tungsram-Honvédja, ahogy éppen nevezték, csapott össze a kilencvenes évtized magyar válogatottjával – Benő mindkettőnek erőssége volt.
Mindkét oldalon régi játszótársak – Benő játszótársai. A házigazdáknál az egyetlen magyar NBA-kosaras, Dávid Kornél, a csöppnyi irányító, Nagy Zoltán, a másik játékmester, Mészáros Zalán, és a harmadik, Boros „Borisz” Zoltán. Aztán a bedobók – a „kis” Knézy, aki ma már tévériporter, Szabó „Joe”, a centerek, Mihály Gyula, Krasovec Péter, az első, amerikai egyetemen tanuló magyar kosaras, Sitku Ernő, a korelnök Heinrich Róbert. A kispadon a szakvezetői triumvirátus: Mészáros Lajos, Kamarás György, Boros Zoltán.
És odaát, a válogatottban? Bár emitt is csupa válogatott kosaras bűvölte a labdát, egyikük, másikuk enyhe pocakkal, kissé megereszkedett izmokkal, feltűnően magas homlokkal… Szóval, a válogatott, Patonay Imre és Rezák László irányításával: Németh „Isti”, Kálmán „Lacika”, Zsebe „Baba”, Gulyás Róbert, Mérész Tamás, Fodor „Geri”, Pankár Tibor, Góbi „Ricsi”. A hősök, akik – Benővel együtt – nagyrészt ott voltak az 1999-es franciaországi Eb-n, mai napig az utolsó kontinentális versenyen, amelyre kijutott a nemzeti együttes.
És a nézőtér? Ott is sztárparádé! Banna Valér, Gyurasits István, Farkas Attila, Báder Márton. A régmúlt és a jelen honvédos és nem honvédos legendái.
A három Orosz-csemete közül a kimondottan ügyesen pattogtató, és egyszer az édesapa védjegyét, a zsákolást is bemutató Bence az első félidőben a Honvédot, a másodikban a válogatottat erősítette, és ez nem csupán zsurnalisztikai klisé – tényleg erősítette. Aztán a hajrá perceiben beszállt Bendzsi és Zsófi, a két kicsi is, ők is feliratkoztak a pontszerzők közé, s amikor megszólalt a duda, csodák csodájára, 96:96-os döntetlent mutatott a tábla!
Aztán Kornélék elmorzsolnak néhány könnycseppet, összeborulnak a régi játszótársak, akik közül sokan tizenöt éve nem látták egymást, meglehet, legutóbb akkor, amikor 1997-ben utolsó bajnoki címét szerezte a legendás Danone-Honvéd.
Interjú Dávid Kornéllal:
És kibontják a becsületkasszát, ahová minden érkező néző annyi pénzt dobott be, amennyit csak akart. Szép summát, majd’ nyolcszázezer forintot adnak át a szervezők az özvegynek és a három gyermeknek. Percekig zúg a vastaps, a publikum skandálja: „O-rosz Be-nő!”
Közben érkezik Münchenből, a FIBA központjából a hír: Magyarország a következő ellenfeleket kapta a jövő évi Európa-bajnoki selejtezőre – Horvátországot, Ukrajnát, Ausztriát, Ciprust.
Talán mégsem az 1999-es volt az utolsó Eb-nk?
