A Szolnoki Olaj és az Atomerőmű révén idén két magyar kosárcsapat is kilépett az európai kupaporondra. Ez már-már kuriózumnak számít, hiszen a hazai klubok anyagi és egyéb okokból az utóbbi években távolmaradtak a nemzetközi színtértől.
Sokan ennek tulajdonítják, hogy a magyar válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra, két, de legalább egy nálánál gyengébb csapatot sem tudott megverni a pótselejtezőben.
Ezért örömteli az idei szerepvállalás, amely nevében mindenképp ütős, elvégre az Olaj és az Atom jelent meg Európában, az EuroChallenge sorozatban. Sokáig úgy tűnt, a Körmend is vállalja a szereplést, ám végül a vasiak az utolsó pillanatban visszamondták a részvételüket, és a tulajdonos nyilatkozata szerint a hazai versengésekre koncentrálnak.
Az EuroChallenge sorozat az európai férfikosárlabda harmadik számú nemzetközi kupája. A megközelíthetetlen Euroliga, valamint az EuroCup után jön a sorban.
A mieinken kívül négy török és német, három francia és orosz, két-két belga, ciprusi, cseh, ukrán és egy-egy belorusz, grúz, lett, holland, román, spanyol, szlovák és svéd, azaz összesen 32 együttes verseng. A nyolc négyes csoportból az első két helyezett jut majd a legjobb 16 közé. A sorozatot 2003 és 2005 között Európa Ligának, 2005 és 2008 között EuroCupnak hívták.
Tavaly a Szolnok révén szerepeltünk a kupában, és a Tiszaligeti Sportcsarnok három győztes hazai meccsnek is örülhetett a Nyizsnyij Novgorod, a Szpartak Szentpétervár (az orosz bajnokság akkori 2. helyezettje) és a Gravelines Dunkerque ellen. Idegenben három vereség volt a mérleg, a mieink nem jutottak tovább, de a névjegyüket letették Európában.
Ami a magyar csapatok további, elmúlt évekbeli nemzetközi szereplését illeti: a szebb napokat megélt Debreceni Vadkakasok a 2004-05-ös szezonban „odáig vetemedett”, hogy induljon az ULEB Kupában (ezt nevezik ma, pontosabban a 2008-09-es szezontól EuroCupnak, a második számú sorozatnak). Más kérdés, hogy a PAOK, Charleroi, Gravelines, ALBA Berlin, Buducnost ötös mögött a hatodik helyen végzett 2 győzelemmel és 8 vereséggel. A sorozatot egyébként annak idején a Korac Kupa és a Saporta Kupa összevonásával hozták létre. A Paks egyébként utóbbi kettőben indult a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején.
A mieink többször elindultak a Közép-Európa Kupában is (a Nyíregyháza többször is, mellette a Paks, az Albacomp), amely egy regionális versengés. Olyannyira elindultak, hogy 2009-ben például az Albacomp nyert a sorozatban, miután a temesvári döntőben legyőzte a hazai csapatot. Ahogy Sterbenz Tamás fogalmazott, jelenleg ez a sorozat az „igazak álmát alussza”.
„Tudni kell, hogy a Paks 1998 és 2005 között jelen volt a nemzetközi kupákban, a Korac, majd a Saporta kupában. Úgy gondoltuk, a kisebb szünet után ott kell legyünk ismét. Nagyon fiatal a csapatunk, a játékosoknak szükségük van arra, hogy felvegyenek egy magasabb ritmust. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarunk eredményesen szerepelni, de vérmes reményeink nincsenek” – mondja Plézer Gábor, a Paks technikai vezetője.
„A hazai meccseket megnyernénk, ez akár még jól is elsülhet. Mi azt is sikerként könyveljük el, hogy a selejtezőből bekerültünk a csoportkörbe. Ellenfeleink orosz, ukrán és lett csapatok, akik bár nem a leggazdagabbak országukban, de a költségvetésük így is többszöröse a miénknek. Ráadásul amíg nálunk csak három légiós szerepelhet, van, ahol 6-7 külföldi játszik” – teszi hozzá Plézer, aki szerint nem olcsó elindulni a sorozatban.
„Megterhelő, de a szponzorainktól sikerült pluszpénzekhez jutni, amit ezúton is köszönünk. Nem mindegy, ha busszal megy egy csapat Ausztriába, vagy repülővel Moszkvába, ahonnan 500 kilométerre van keletre Novgorod. Nagyjából meccsenként 2-2,5 millió forintba kerül a sorozat, hiszen amikor vendégül látjuk az ellenfelet, fedeznünk kell a repülőtértől az utaztatásukat, a szállás- és étkezési költségeiket” – így a Paks technikai vezetője.
Atomerőmű SE – Khimki Jusznij (orosz) – 17 óra 30
Ha a magyar kosárlabda erőt mutat, annak hosszú távon csak előnye lehet a sportágra nézve, véli Horváth Ákos, a Szolnok és a magyar válogatott bedobója.
„Maximálisan jó döntésnek tartom, hogy idén is elindultunk a sorozatban, a magyar férfi kosár európai jelenléte az elmúlt 6-8 évben nagyjából a nullával volt egyenlő. Nagy fegyvertény, hogy mi és a Paks is bekerült a csoportkörbe. A sebességbeli eltérés azért nyilvánvaló, most a németek, tavaly a franciák ellen éreztük, hogy fizikailag dimenziókülönbség van a nagy országok csapatai és közöttünk. Taktikailag is felkészültek, tudták melyik figurából mit akarunk csinálni. Igaz az is, hogy ha EuroChallenge-meccset játszunk, mi is jobban felpörgünk rá, mindenki felszívja magát. Emiatt egy magyar bajnokira kevésbé tudunk felpörögni, és ezen változtatnunk is kell” – mondja az előző szezon legjobbjának választott kosaras.
Horváth Ákos szerint ha rövid távon nem, hosszabb távon mindenképp (anyagilag is) profitál a Szolnok a nemzetközi szereplésből. „Meg vagyok arról győződve, hogyha nem lennénk európai kupainduló, nem ebben az összeállításban szerepelne a csapatunk. Egyszerűen nem jönnének ide bizonyos játékosok. Jó az, ha erőt demonstrálunk. Jó lenne továbbjutni a csoportból.”
