Kéthetes szupermaratoni küzdelemsorozat után – minden idők leghosszabb kosárlabda Európa-bajnoksága zajlik Litvániában – már csak négy csapat áll: a címvédő Spanyolország, a négy évvel ezelőtti bajnok Oroszország, továbbá Franciaország és a meglepetéscsapat, Macedónia.
Veretlen azonban csak egy van közöttük, és ez nem a kiemelkedő favorit Spanyolország, hanem az a válogatott, amely négy évvel ezelőtt a sportág történetének talán legnagyobb szenzációját okozva éppen Madridban, az oroszlánbarlangban győzte a már akkor is agyonsztárolt friss világbajnokot, a Pau Gasoltól Juan Carlos Navarróig valamennyi csillagát felvonultató Spanyolországot.
A sikerkovács egy 52 éves, louisville-i születésű, amerikai-izraeli kettős állampolgár, David Blatt. A rutinos tréner öt éve irányítja az orosz válogatottat, s ez alatt helyre állította az orosz kosarasok önbecsülését – volt mit helyreállítani: a válogatott lemaradt a 2004-es athéni olimpiáról és a 2006-os szaitamai világbajnokságról. Amikor Blatt 2006 nyarán átvette a nemzeti együttest, az bizony romokban hevert.
Persze a történet nem is 2006-ban, hanem két évvel korábban kezdődött, amikor a Dinamo Szentpétervár felkérte az akkor már évtizedek óta Izraelben élő Blattot, hogy legyen a csapat edzője. Blatt aláírta a szerződést, megérkezett a Néva partjára, s másnap reggel lement egy bisztróba reggelizni. A többit már az ő elbeszéléséből tudjuk, ahogy elmondta a New York Times újságírójának.
„Reggel kilenc volt, a másodedzőmmel, a litván Kestutis Kemzurával hörpölgettük a kávénkat. Egyszer csak belépett egy nagydarab orosz, és rendelt 50 gramm vodkát. Egy hajtásra megitta, majd rendelt még egyszer 50 grammot, azt is ledöntötte, s rezzenéstelen arccal távozott. Dermedten néztem. Megkérdeztem Kestutist, mi volt ez. Orosz reggeli – hangzott a válasz. Rögtön tudtam, jó helyre érkeztem. Azonnal megszerettem Oroszországot.”
De Oroszország is Blattot. A 2007-es Európa-bajnoki diadal után nem volt népszerűbb ember nála a hatalmas országban. Persze Blatt klubedzőként is remekel, szinte már mindegyik, valamire való európai csapatnak volt a trénere: Maccabi Tel Aviv, Efes Pilsen, Arisz Szaloniki, Benetton Treviso, Dinamo Moszkva. Legutóbb – idén – a Maccabit vezette be az Euroliga négyes döntőjébe.
Az, hogy Blatt az orosz válogatottat dirigálja, valahol maga a csoda.
„Tizenhárom éves voltam, amikor az 1972-es müncheni olimpia döntőjében a Szovjetunió – hatalmas csalással – legyőzte az Egyesült Államok válogatottját. Emlékszem, elkeseredésemben és tehetetlen dühömben sírtam. Nem is sírtam – zokogtam. Úgy utáltam a Szovjetuniót, ahogy csak tudtam. És most az orosz válogatottat dirigálom, és csodálatosan érzem magam Oroszországban!”, mondja Blatt.
A ravasz szakember alapembere most is Andrej Kirilenko és Viktor Hrjapa – mindketten kihagyták a 2009-es Eb-t, de most visszatértek, és Szergej Monyával hárman a vállukon viszik a csapatot. A 2007-es Eb-döntő nyertes kosarának szerzője, az amerikai J. R. Holden nincs már, vannak viszont a tehetséges fiatalok: a 216 centis óriás, Tyimofej Mozgov, a Denver Nuggets centere, Vitalij Fridzon, a Himki 196 centis hátvédje és Alekszej Sved, a Dinamo Moszkva 23 éves, 198 centis irányító-hátvédje.
Szóval, játékosok jöttek, mentek, a Blatt-csapat védjegye azonban a védekezés maradt. Négy éve és most is 65 ponton tartották, tartják átlagban az ellenfelet, és olyan világklasszis irányítókat kergetnek a kétségbeesésbe, mint négy éve Tony Parker, José Calderón, most pedig – csütörtök este – a szerb Milos Teodosic. Sokszor fel sem tudják hozni a labdát, már a felezővonalnál kivarázsolják a kezükből a labdát.
Blatt csapata nyolc meccset játszott eddig a litvániai Európa-bajnokságon. A kilencedik a franciák elleni elődöntő péntek este kilenckor.
„Nem mi vagyunk az esélyesek, a franciák ellen sem, és az Eb megnyerésére sem. De akik szeretnek fogadni, azoknak azt tanácsolom: ne fogadjanak a vereségünkre!”, ajánlja Blatt, és – az eddigiek alapján – nem beszél a levegőbe.
