Filippo Radicchi a profi éra 1968-as kezdete óta lejátszott 133.261 mérkőzést elemezte, s ennek alapján állította fel sorrendjét.
A győztes Connors lett, aki 1974 és 1977 között összesen 160 hétig vezette a világranglistát, és rekordot jelentő 109 tornagyőzelmet aratott, közülük nyolc Grand Slam-viadalon született. Mögötte két korábbi riválisa, Ivan Lendl és John McEnroe végzett még a képzeletbeli dobogós helyeken.
Roger Federer, aki 2003 óta csúcsot jelentő 16 GS-trófeát gyűjtött be, csak a hetedik lett, míg a jelenlegi világelső, Rafael Nadal csupán a 24. helyen áll.
A férfi versenyeket szervező ATP elmúlt 43 évi adatait felhasználva Radicchi úgy véli, az általa használt, “diffúziós algoritmuson” alapuló rendszer sokkal objektívebben rangsorolja az egyes játékosok teljesítményét, mint a korábban használt szisztémák.
“Teljes körűen elemeztük az egyes borításokon elért eredményeket, és minden évet külön értékeltünk. – mondta Radicchi. – Ebben a rangsorban sokkal fontosabb egy egyesbeli siker egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon jónak számít, mint egy akármilyen győzelem egy ismeretlen riválissal szemben.”
Connors elsőségét a tudós azzal magyarázta, hogy a legendás amerikai játékos pályafutása szinte példátlanul hosszúra sikerült.
“Az éljátékosok közül vitathatatlanul Jimmy Connorsé volt az egyik leghosszabb és legkiegyensúlyozottabb karrier. Az év végi világranglistán megszakítás nélkül 16 évig szerepelt a top 10-ben.” – fogalmazott a kutató.
A borítások “különversenyében” salakon az argentin Guillermo Vilas, füvön Connors, keménypályán pedig Andre Agassi lett a legjobb – a kutatás szerint.
