A magyarul csak Társalgónak nevezett funkció a Google+ egy olyan virtuális szobája, melybe az “alapítás” tuán bárki szabadon beléphet. Az alkalmazás futtatása során a beszélgetőpartnereket minden felhasználó az alsó sorban egymás mellett látja, kivéve azt a személyt, aki épp beszél – az ő videoja foglalja el a képernyő nagy részét.
Az ötlet zseniálitását épp az adta, hogy egyrészt sok résztvevő esetén sem kell sok kis ablak felett hunyorognunk, hogy láthassuk az ismerősöket, másrészt így mindig világos, hogy épp kié a szó. Természetesen amikor más folytatja a beszélgetést, úgy ez a valaki kerül a képernyő közepére.
De mi történik akkor, ha az ember – bár szeretné videon látni a többieket, de – nem szavakkal kommunikál?
A siketek és nagyothallók esetén az előbbiek alapján mindig annál lenne a szó, vagyis az kerülne középre, akinél a legnagyobb a háttérzaj. Persze a Google figyel a felhasználóira, éppen ezért gyorsan kompatibilissé tette rendszerét a jelnyelv használatával.
Amennyiben minden felhasználó elnémítja a Társalgóban a hangot, úgy a shift+s kombinációval szerezheti meg a többiek figyelmét – és képernyőjük közepét. Gyakorlatilag az integetés digitális formájáról van szó. Az apró, de annál nagyobb jelentőségű módosítás eddig osztatlan sikert aratott.
