Rézi bácsi a szentesi Galériában, mondhatjuk, törzsvendég. Vagy valami olyasféle. Ha arra jár, biztosan beugrik. Általában csak sörözni, mert a Galériában legendásan jó folyékony kenyerek vannak: például csapolt Bernard (cseh klasszikus) vagy éppen félegyházi, kecskeméti és szentandrási kézműves tételek.
Most is italozni indult Rézi bácsi a Galéria csinos udvarára.
Dél volt, rekkenő hőség.
Egy levél nem zizzen a fán, egy kutya nincs az utcán, légmozgás zéró, néma csend, mintha mindenki és minden elpusztult volna. Szóval ilyen alföldi forróság volt a szentesi belvárosban, mikor Rézi bácsi a strandról jövet a körforgalomnál jobbra fordult. Aztán a családi vendéglő udvarán kiderült, mégsem lett vége a világnak, az emberek élnek, esznek és isznak, éppen úgy, mint az azelőtt.
Rézi bácsi helyet foglalt egy árnyas padon, a ventilátor árnyékában, és rögvest kért egy korsó Bernardot (700 Ft). Nem akart enni. (Már a strandon is evett. Pedig nem is úszott, csak üldögélt és pofázott a brűgben. Órákig.) De akkor valami visszavonhatatlan, valami megmásíthatatlan, valami felülírhatatlan történt. Oda volt írva krétával a táblára. Már Demjén Rózsi is azt énekelte annak idején: „Kutathatod a nyelveket / a legszebb szó úgyis ez lehet / (…) Mondd: KAKASPÖRKÖLT, KAKASPÖRKÖLT, KAKASPÖRKÖLT.”
Rézi bácsi nagyot húzott a söréből, intett a pincér kisasszonynak, és gratulált neki abból a jeles alkalomból, hogy a dicsőséges kakaspörkölt immár felkerült az étlapra, így elnyerte méltó helyét a világban. A hölgy kedvesen oktatta Rézi bácsit: a kakaspörkölt nem került fel az étlapra, ez csak amolyan szezonális kínálat, tart, amíg tart.
Ja, kérem, ha ez tart, amíg tart, meg szezonális kínálat, akkor itt nem lehet lacafacázni, gondolta Rézi bácsi, akkor itt helyzet van, cselekedni kell, mégpedig minél hamarabb, konkrétan most. S bár eredetileg nem akart enni, mégis rendelt egy tányér kakaspörköltet (1600 Ft). Köret nélkül, csakis kovászos uborkával (450 Ft).
Rézi bácsi várta a kakaspörköltjét, s közben nagyon izgult, mert eszébe jutott Rózsa Sándor, a betyárkirály egyik közismert mondása, miszerint még a világ legjobb kakaspörköltjét is könnyen el lehet baszni egy mokkáskanálnyi szarral.
A Galéria szakácsa azonban nem hibázott. A zaft sűrű volt, vörös és zamatos, a hús ízes és puha, csak úgy omlott a csontról (igen, már megint úgy, ahogy a kultúra hullik le Attiláról, másról meg a ruha boldog szerelemben.)
Miközben Rézi bácsi két kézzel küzdött az állattal, s hevesen szopogatta a csontokat, azon gondolkodott, vajon miért olyan jó a kakas. Miért különb, mint az összes szárnyasperkelt együttvéve? Nem volt ostoba ember Újházi Ede, a színészkirály sem, mikor szigorúan kikötötte, hogy a róla elnevezett levest csakis kakasból, mégpedig vénséges, debreceni kakasokból kell készíteni:
Amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főlniök, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei (tudniillik a herék – RB), amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált.
A Galéria kakaspörköltjében ugyanilyen izmok voltak: szerelmi viharok ízét és savát lehetett érezni tunkolás közben. Vénséges szentesi kakasok, mit össze nem viharzottak, míg elébb a bográcsba, azután Rézi bácsi tányérjára kerültek.
Szóval, ha Szentesen járnak, a főtér felől érdemes mindig bekukkantani a Petőfi utcába, ott van a Gólyás házzal majdnem szemben a Galéria. Kérni kell egy habos sört, s amíg azt isszák, finoman ki lehet deríteni, van-e éppen a konyhán kakaspörkölt. Mert ha van, akkor minden van. Boldogság, örök élet és talán még a haza is fényre derűl.
Teszt helye: Galéria Kávéház és Étterem, Szentes, Petőfi utca 7/A
Teszt ideje: 2018. július 29.
