Fantasztikus ez a világbajnokság.
Ha megkérdeznénk egy átlagos magyar futballszurkolót, mi történt ebben a négyezer-ötszáz percben, azt felelné, mit tudom én, kiestek a németek, nem emlékszem semmire. Erősen kétlem, hogy a világbajnokság iránt érdeklődést mutató, tizenöt éven aluli gyerekeken, és a világbajnokság iránt érdeklődést színlelő harmincöt éven felüli, ütődött kommentátorokon kívül bárki is emlékezne ezekre a mérkőzésekre, hiszen egyrészt nem beszélhetünk mérkőzésekről, mert ez ugyanaz a mérkőzés, másrészt mindenki más be van rúgva és már másnap nem emlékszik semmire.
Tegnap hallottam, erre még emlékszem, mert tegnap volt, hogy a walesi válogatott két évvel ezelőtt kiverte Belgiumot a negyedöntőben, miután azok átgázoltak a magyar válogatotton. Erre, mármint a magyar mérkőzésre természetesen emlékszem. Amikor utána néztem és láttam a walesi gólokat, eszembe jutott, hogy én ezt a mérkőzést láttam, saját szememmel láttam, de nem emlékszem rá, ahogy nem fogok emlékezni ezekre a mérkőzésekre sem.
Az én elméletem szerint ezt a vereséget, ezt a töketlenkedést és impotenciát a nemzet kollektív tudata okozta, Müller szemében ott lángolt Sztálingrád, Neuer lába jégbe fagyott, Hummels elsüllyedt a latyakos hóban. Ha ez igaz, ugyanez a sors vár majd azokra a francia játékosokra, akik nem első generációs bevándorlók gyermekeiként születtek, vagyis hordozzák magukban Borogyinó emlékét.
A négyezer-ötszáz perces mérkőzés monotóniáját egyedül azok a szakaszok pezsdítették fel kicsit, amikor Peru válogatottja futott fel a gyepre, ebben nagy az egyetértés a miniszterelnök úr és köztem.
Abban is osztom miniszterelnök úr véleményét, hogy ezek után Horvátországnak érdemes szurkolni. Erről a kis balkáni országról ifj. Knézy Jenőnek hála sokat tanultam a hosszú mérkőzés horvát szakaszainak során, már tisztában vagyok azzal, hogy – ifj. Knézy Jenő szerint – a horvát lányok szépek, illetve azt is tudom, mit kell mondani, ha sült krumplit kérek a tengerparton, azt mondom: hvala. Ifj. Knézy lendülete, magabiztossága, műveltsége és kreativitása a hosszú mérkőzés embert próbáló perceiben sokszor segít kilábalni a hullámvölgyekből. A többiek is jók, nagyon sok érdekes statisztikát köszönhetünk nekik,
A statisztikák és a szóviccek rendkívül fontosak, ezek pótolják az értelmetlen parádézást, kreativitást, amellyel Hajdu B. István próbálkozik olykor, sajnos egyre ritkábban.
Szóval jó ez a világbajnokság, jó ez a mérkőzés, de – ahogy ezt egy 1987-es születésű szomorú fideszes fiatalembertől hallottam – nem az igazi, mert nincsenek kint az olaszok. És a magyarok.
Détári Lajos, az utolsó magyar vb-gól szerzője április 24-én ünnepelte 55. születésnapját. Isten éltesse sokáig utólag is.
Nézzük meg a gólját, hallgassuk Vitray Tamást.
Kiemelt kép: Filippo Monteforte / AFP
