Azért csak sikerült a mélypontokban gazdag rendszerváltás utáni magyar futball- és politikatörténet legnagyobb hazugságát megépítenie Orbán Viktornak és Mészáros Lőrincnek Felcsútra. Ezt úgy becézik, hogy Puskás Akadémia. Mármost ennek a közéleti bohóctréfának természetesen semmi köze Puskás Ferenchez és semmi köze az akadémiához.
Globális kitekintésben sem tudunk példát hozni afféle legendalopásra, amit Orbán Viktorék végrehajtottak a legnagyobb magyar futballista kispestiből felcsútivá tételekor.
Ez, ugye, egyelőre nem történt meg, az azonban igen, hogy az utanpotlassport.hu közzétette statisztikáját arról, az egyes NB I-es csapatokban hány percet játszottak húsz éven aluli játékosok az évadban. Ebben a rangsorban a Puskás Akadémia az utolsó, tizenkettedik helyen végzett: ott összesen 26 percig volt pályán fiatal a harminchárom forduló alatt. Mondom, huszonhat percig. Csak összevetésképpen: a listavezető Szombathely több mint 3000 percig játszatott ifistákat, a balmazújvárosi Haris Attila meg egyedül letudott 2257 percet.
Az adófizetők pénzéből finanszírozott taóból eddig majd 18 milliárd forintot toltak az Orbán kertje melletti kalandparkba. De a magyar embereknek valójában ennél is sokkal többe került a projekt, hiszen a miniszterelnök már elmondta, hogy képes hatni a cégekre annak érdekében, hogy segítsék a felcsúti klubot.
Egyben biztosak lehetünk: ha a cégek odasietnek a legreménytelenebb, szurkoló nélküli, a magyar futballkultúrát létezésével rongáló úgynevezett akadémiához, akkor máshol realizálhatják a hasznot, merthogy a támogatás közvetlenül nem hoz nekik semmit, alapja nem lehet üzleti döntés. Egy múlt és drukker nélküli csapat támogatására egyszerűen nincs más racionális magyarázat, mint hogy a miniszterelnök politikai döntésekkel díjazza az adakozókat.
A Puskás az aktuális, ötmilliárd forintos sportfejlesztési programjában a pénz lehívásának indokaként azt írja:
Továbbra is a játékosok nevelését tartjuk fő célunknak. (…) Az Akadémia széles rétegben újra népszerűvé és sikeressé kívánja tenni a labdarúgást, fő célul a tömegesítést, valamint a profi játékosok kinevelését.
Ebben az az igazán szép, hogy tényleg minden, de minden eleme hazugság.
Az akadémia működési modellje, a közpénzmilliárdok elégetésének üteme alkalmas arra, hogy széles rétegben ingassa meg a futballszeretetet, teljesítménytagadó értéktemetője garantálja, hogy képtelen sikeresebbé tenni a labdarúgást, azt pedig a 26 perces adat jelzi, hogy ennek az akadémiának nem fő célja a játékosok nevelése.
Márpedig a rendszerszerű, tudatos és következetes hazugságnál kevés dolog árthat többet a magyar futballnak. És hát a Gonzalo Vegához, Liridon Latifihez, Dejan Trajkovskihoz hasonló klasszisokat felvonultató Puskás Akadémia ma rendszerszerű, tudatos és következetes magyarfoci-hazugság, melyet közpénzből tartanak fent úgy, hogy közben minden pillanatban méltatlanok Puskás Ferenc emlékéhez.
Ismételjük: tizennyolc milliárdból összehoztak az idén 26 percet abban a minősíthetetlen NB I-ben, mely évtizedes mélypontot produkálva a 36. az európai futballbajnokságok rangsorában.
Ez tehát a tizennyolcmilliárdos felcsúti hazugság eredménye. Amiből, ha drágán is, de legalább azt megtudjuk, hogy Orbán Viktornál másként néz ki a tabella, mint az NB I-ben.
A miniszterelnöknél ugyanis ez a lista eleje: 1. Felcsút.
Magyarország meg kiesett.