Babcsenkó szerencsére él, a médiának meg lőttek

Szögezzük le gyorsan: nagyon jó hír, hogy Arkagyij Babcsenko, a Putytin-ellenességéről ismert veterán orosz haditutósító és oknyomozó újságíró, aki tavaly pont az őt ért fenyegetések miatt hagyta el Oroszországot és költözött a szomszédos Ukrajnába, nem vált gyilkosság áldozatává, életben van és makk egészséges.

Ugyanakkor egyáltalán nem jó hír a világ szempontjából, hogy – szerencsére fake – halálhíre az elmúlt 24 órában bejárta a világsajtót. Nem ismerjük a részleteket, nem tudhatjuk mi áll az események hátterében, csak remélni merjük, hogy a közeljövőben kiderülnek az állítólag hónapok óta titokban szervezett rendőri akció részletei, amely eredményeképp Babcsenkó, az ukrán titkosszolgálat segítségével eljátszotta saját halálát.

Talán egyszer még az is bebizonyosodik, hogy nem volt más módszer arra, hogy megakadályozzanak egy szörnyű bűncselekményt és elkapják azokat, akik valóban kitervelték az újságíró erőszakos halálát.

A trükköt leleplező sajtótájékozatón, amelyet többek közt Vraszil Hricak, az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU vezetője tartott, mindenesetre bejelentették, hogy elfogtak egy H.-ként emlegetett ukrán állampolgárt, akit állítólag az orosz titkosszolgálatok bíztak meg azzal, hogy szervezze meg a gyilkosságot. H. egy veterán katona ismerősét bízta meg a feladattal, aki viszont – dacára a beígért 30 ezer dolláros fizetségnek – nem hajtotta végre a tervet, hanem inkább az ukrán hatóságokkal együttműködve asszisztált az álgyilkossághoz, hogy a törvény emberei aztán az álhalálhír kézhezkapása után lecsaphassanak a megbízóra.

Még egyszer, mert fontos, mindennél fontosabb: nagyon jó dolog, hogy Babcsenkónak semmi baja és az is, hogy elkaptak egy gyilkosságra felbújtó, alighanem erőszakos embert.

A módszer ugyanakkor iszonyú veszélyeket rejt magában.

Egy olyan világban, ahol a világ vezető hatalmának elnökválasztását érdemben lehet álhírekkel befolyásolni, vagy amikor a kétharmaddal megválasztott magyar miniszterelnök minden következmény nélkül mondhatja bele egy nyilvános eseményen faarccal a kamerába, hogy az ország vezető hírportálját fake news gyárnak tartja és nem hajlandó nyiltakozni neki, akkor az, hogy egy következetesen „ellenzékinek” aposztrofált, a világ egyik legbefolyásosabb politikusával gyakorlatilag nyílt harcban álló, komoly nemzetközi ismertségű újságíró, mégoly jó cél érdekében is, de nyílt színen hazudik, óriási felelőtlenség.

Különösen veszélyes dolog, hogy mindezt a nemzetközi média teljes eszköztárát kihasználva teszi, ráadásul egy állami erőszakszervezet segítségével. Mert ne legyen kétségünk, hogy sokan lesznek, akik az újságíró következő, sőt, minden ezek után következő sztoriját kétkedéssel fogadják majd. Hiszen legutóbb sem mondott igazat. Láttuk a tévében is! Afelől se legyen kétségünk, hogy az erre fogékonyak szemében nem Babcsenkó, hanem a média (A MÉDIA) hazudott. Mert akkor éppen pont úgy hozta az érdeke. És ha akkor megtette, miért ne tenné meg máskor? – olvasom látatlanban előre a Facebook, a 4Chan és a V-Kontakte megannyi kommentelőjét és hát romkocsmában merengő médiaszakos bölcsész  legyen a talpán, aki ne érezné úgy, hogy ezen a ponton nehéz ellenérvek sorát felhozni.

Ráadásul, és ez talán még rosszabb, az ilyen ügyekkel tényleg a sajtó általános hitelessége kap erős ütést. Hiszen egyrészt minden sajtótermék „hazudott”, amely az eseménnyel foglalkozott, márpedig a sztori annyira jónak tűnt (és ez sajnos Babcsenkó és az ukrán szolgálatok profizmusát dícséri), hogy mindegyik foglalkozott vele. Másrészt meg még azt sem képesek észrevenni, ha átverik őket, tehát orránál fogva lehet vezetni a BBC-től a CNN-en át a 24.hu-ig az összeset. Minek higgyen nekik az ember bármiben is? Márpedig a médiának a hitelesség a terméke, ha az elveszik, akkor az egésznek lőttek.

A sajtó dolga a hatalmon lévők ellenőrzése. Az erőszakszervezetek dolga az erőszak megakadályozása. A kettő egymás mellett él, de elválik egymástól.

A cél nem szentesíti az eszközt. A fake news nem játék.

Kiemelt kép: Sergei Supinsky / AFP