Csak kapkodom a fejem. Itt a soros, hol a soros. Jó kis játéknak tűnik, holott nyilvánvaló szemfényvesztéssel állunk szemben, új kommunikációs trükkel. A minap még azzal volt tele minden, hogy
A Magyar Nemzet állította először, miszerint jött az ukáz, hogy ennyi volt, szép volt, jó volt, de szebb és jobb kell, a gyűlölethintésnél előremutatóbb, ha a kormányoldal a sikerek felmutatására koncentrál. A potméterek csutkáig csavarva, följebb tekerni úgysem lehet, puszta tény, hogy az ember hozzászokik ahhoz, amihez hozzászoktatják, immunis lesz a hergelésre, ha nem emelik a tétet.Hozzáfűzte, hogy: „Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb.”
Ne ragadjunk le annál, hogy a kolléga szerint jópofa a nettó hecckampány, jópofa dolog a nyílt uszítás, és azt se higgyük el, hogy akár ő, akár a kedves kormányoldal csöppet is intelligensnek tartaná a híveit. Az ő elképzelésük szerint a teljhatalmú, szeretett és kedves apafigura tereli, terelgeti önálló akarat nélküli, örökké irányításra vágyó – és szoruló – gyermekeit.
Mellékgondolat, de ha már szép és nagy családnak képzeljük el az országot, mit gondolunk az olyan szülőről, aki a gyerekei elől eszi el az ételt, a gyerekeiről rántja le a takarót és a gyerekei örökségét tapsolja el? Becsülnénk bármire az ilyen apát? Nem. Megvetnénk, és próbálnánk menteni, ami menthető. Gondoljunk csak bele:
A mi kormányunk számolatlanul dobja ki a milliárdokat a „jópofa” kampányára. Hát mióta folyik és milyen intenzitással a plakátolás, a média iga alá hajtása! Drága mulatság. Persze kórházakat, iskolákat fenntartani sem olcsó, de hát dönteni kellett (ráadásul folyamatosan kellett dönteni, így a bűn döntésről döntésre halmozódott), és apánk a stadionépítések, valamint a magánvagyonok duzzasztása mellett tette le örökké a voksát.Kifelé olyasmikkel takarózott, mint a rezsicsökkentés (ami persze szintén átbaszás) és az uniós pénzből megújult ezek és azok (persze ezek az ügyletek is haveri meg vérrokon zsebeket béleltek még jobban ki). És ömlött a pénz a propagandába. Bele a most vicceskedve intelligensnek nevezett nyáj fülébe.
Pedig a fejéhez kaphatna, hogy mi van, jól hallok? Eddig imbecilisnek és megvezethetőnek tartottak? Eddig óvodásként kezeltek, ezt akarná mondani a szimpatikus Bencsik úr? Nem, nem akad fenn a kedves mezei szavazó (hívő), inkább tán úgy értelmezi az elhangzottakat, hogy nahát, Bencsik úr is megmondta, hogy okos vagyok.Mondjuk annak idején anyám is hipnózissal fogyókúrázott, ment a kazettáról a búgás, hogy
és ha állandóan ezt hallja a megbűvölt ember, hagyja is a fenébe a fogyózást, hiszen kit érdekel, ő így jó, ahogy van. Úgy látszik, mifelénk a nemzeti összetartó gyűlölködést rendre a nemzeti kígyóbűvölés váltja. És csodásan kiegészítik egymást. Csak most mintha a tempóval problémák lennének. Túl gyorsan lefutott ugyanis a pozitív cucc, talán észrevehették, hogy amit eddig oly szépen megadatott. És még mielőtt intelligens választóik agyában elindulna valami kósza gondolat, hogy akkor tán Soros nem is volt akkora veszély? Vagy mi a fene van? Ez csak vicc volt? Olyan, mint a hétfejű sárkány? Csak mese? Tévedés?, azelőtt gyorsan korrigáltak.Micsoda gerinctelen banda ez, te jó ég. Ebben is megmutatkozott aljasságuk pokoli mélysége. Mikor úgy látják, nem hasznos az „üzenetük”, csak leállítják, és onnantól a Soros már nem is veszélyes. Aztán mégis.
Szóval visszavonulót fújtak. Satufék, és a hét közepén már ismét szalagcím volt mindenütt, hogy Soros igenis veszélyes.
Más problémája nincs is az országnak.
Meddig tűrjük még azt a vezetést, mely nem a nyitást és az edukálást szorgalmazza, hanem a legrosszabb ösztönök erejére épít, közben lop és csal és eljátssza a jövőt?!