Sosem felejtem el, amikor leslagoztak minket az ablakból, alig múlt tíz óra. Szerintem a felpaprikázott hölgy már várta, hogy átlendüljön a mutató a bűvös ponton, Egy pillanatra valóban csend lett a döbbenettől.
Hát most Erzsébetváros is bekészítette a hideg vizet, kérdés, valóban a nyakakba zuttyantja-e, vagy megelégszik a vezetés azzal, hogy egy igen költséges módszerrel lecsendesíti a hangosan protestálókat. Amíg a szavazásra lehet várni, meg az eredményre, meg arra, hogy valóban végrehajtják-e, amit a voksok alapján kellene, addig sem lesz utcára vonulás, nem lesz zargatva az önkormányzat, nem lesz megkérdőjelezve a benne ülő fejek alkalmassága.
Meg amúgy is, nálunk a népszavazás a joker. Imádunk népszavazni, legalább annyira, mint nemzetileg konzultálni. Úgy szavazgatunk, mintha nem lenne holnap. Mintha tényleg kormányzati hobbi lenne feleslegesen kilapátolni az ablakon egy valag pénzt. Persze propagandaszempontból dehogy feleslegesek ezek a bulik. Nyilván a látszat megtartása, Ennyi az értelme, semmi több, még, ha látszólag nagyon is a kerületiekért érzett aggodalom vezérli a kerületi politikusokat. Egyfelől tehát az egy hónap múlva esedékes kerületi szavazás a bulinegyed sorsáról ugyanarról szól, mint a legutóbbi hacacárék. Másfelől a helyzet kicsit (sokkal) szomorúbb is. Mutatja a kerület vezetőinek tehetetlenségét, hogy akkor jó, mi feladjuk, tiétek a döntés.
Ráadásul a szavazásbónuszt most bevetni több szempontból káros. Az érintett kerületben ugyanis elindult a párbeszéd. Ami ezzel a húzással le is zárul.
Nem állítom persze, hogy könnyű lenne a további párbeszéd, hiszen mindkét félnek megvan a maga súlyos igaza. Tavaly nyáron egy hónapot laktam szívességből a Klauzál téren, mit mondjak, nem volt zavartalan az éjszakai álmom, bár én azért hamar megszoktam a ribilliót. és az sem, hogy a legmélyebb álmodból (ahová kínkeservesen és pirulák segítségével jutottál) vadállati üvöltés zökkent ki. Nem jó tényleg, hogy olykor reszketve kell végigkúszni a Király utcán, mert iszonyú fejek dőlnek-borulnak rád, és a pupillák mélyéről nem az tekint vissza rád, amitől megnő a biztonságérzet. A helyzettel kapcsolatban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala novemberi állásfoglalása is rámutat egy korábbi alkotmánybírósági döntésre, miszerint a vállalkozáshoz való jog nem abszolút, ki kell békíteni más jogokkal, többek között a pihenéshez való joggal. És valóban borzalmas lehet kisgyerekkel átélni a napi őrjöngést. És nem, ahogy az gyakran elhangzik. Mert miért is adná fel valaki a, teszem azt, családi lakását, amibe nemzedékek óta laknak a família tagjai, csak mert épp úgy alakult, hogy alattuk-köröttük kocsmák nyíltak. De közben meg nyilvánvaló, hogy a bulinegyed jelenleg – és jó pár éve már – a város szíve, Budapest (és a nálunk kialakult sajátos helyzet miatt így persze az országunk) védjegye, legfőbb turisztikai vonzereje.
Nagy kérdés persze – de ezt semmiképp nem az ott lakóknak kellene eldönteniük! -, hogy miképp lehet mindkét fél (az ország és a helyi lakosok) érdekeit szem előtt tartva megnyugtató eredményre jutni. Mert nem lesz megnyugtató eredmény az éjfélkor történő bezárás.
És különben is, gyanítom, egy év múlva már az sem lenne elég. Épp ezért lássuk kicsit az eddigi eredményeket is végre. Már így is temérdek korlátozás lépett életbe, például az október harmadikai ülésen megszavazták, hogy nem adnak el több önkormányzati ingatlant kocsmának, és a már bérbe adott helyiségek funkcióváltását nem támogatják. (Oké, persze, több nem is igen lehetne.) Ne feledjük a negyed konszolidálása érdekében tett rengeteg egyéb lépést se.
Több embert alkalmaznak a Rendészeti Igazgatóságban, több közterület-felügyelő és rendőr cirkál a vendégek között. Több energiát és pénzt fektetnek a terület tisztán tartásába, az eddigi éves 130 millió helyett 165 millió forint a keret, amiből takarítógépekre is beruháznak.
Talán a kerület A házak jobb hangszigetelését akár. Lehetne a bezáratás helyett a finomabb működésre koncentrálni. Tudjuk, hogy rendet tartani, illetve kulturáltan szórakozni nem egyszerű, főleg bizonyos alkoholszint fölött. Ám, ha következetesen lecsapnának a hangoskodókra, ha nem lehetne konkrétan az orrunk előtt – így a rendőrség orra előtt is – drogot árulni (nyíltan kérdezik a dealerek, hogy kokaint, esetleg hernyót szeretnék-e) és lányokat, máris kisebb lenne a negyed hangereje, nőne a biztonsága, emelkedne a környék toleranciaszintje.
Klassz példa a hamburgi szórakozónegyed piszoárkultúrája. Számos, található a legkedveltebb buliútvonalak mentén, így nem a házak beugróit használják a szórakozók. (Megjegyzem, most felújítják 14 millióból a Klauzál téri és a Kazinczy utcai nyilvános illemhelyeket.)
Minél jobban átgondoljuk, annál nyilvánvalóbb, hogy csak trükk ez a szavaztatás. Lehet kifogásolni azt is, hogy egy komplett kerületben zajlik a móka, noha nem az egész kerületet érinti az ügy, hiszen a külső-erzsébetvárosiakhoz nem ér el a ricsaj, az ő kapualjaikban elvétve eshet hasra hányásban a hazaérkező, míg például és szigorúan többek között a Paulay Ede utcába alaposan kinyúlnak a negyed csápjai.
Persze nehéz lenne olyan szavazást kiírni, ahol tényleg csak az érdekeltek – most konkrétan azok, akiket a zaj és a kosz állandó jelenléte közvetlenül érint – szavazhassanak. hiszen miért is menne el az, akinek nem okoz közvetlen problémát a permanens felfordulás.
Van még egy kérdés, ami szintén a kirakatszavazás-jelleget erősíti. Rengeteg külföldi vásárolt ingatlant itt, épp a hely státusza miatt. A nagyobb hostelkomplexumok, bulitanyák tulajdonosi köre szavazhat? És a befektetési célra vett irodaházak és az Airbnb-szállások tulajdonosai? Mi van, ha gyorsan bejelentkeztetnek egy csomó embert, hogy megvédjék a pozíciójukat? Mert például Vagy ami még kellemetlenebb lenne a lakók számára: a helyekről éjfélkor kipaterolt vidám cimborák a lakásokban folytatnák a partit. Kijön párszor a rendőrség, na, és akkor mi van?! A patthelyzetet feloldva ennyi erővel arra is szavazhatnánk, amit a Kétfarkúak egyszer már belengettek: Legyen Erzsébetváros az Erzsébeteké! Az eredmény, gyanítom, körülbelül ugyanaz lenne.
