„Ez tuti, tényleg ez a pornó titka. Mindenki azt hiszi, a dugás miatt népszerű, azért nézik, de erről szó sincs. Az osztályátlépés, a társadalmi határok megtörése, az a lényeg. Mondom, minden erről szól, hogy legyőzhető az erősebb, a gazdagabb, a tehetősebb, az elit, megtörténhet, ami nem történhet meg. És mindez a szexualitással elmesélve. Higgyétek el, ez a lényeg, a nő megszerzése a győzelem, azt akarjuk átélni, hogy a mienk, ami a gazdagnak, az arisztokratának, a kivételezettnek a legértékesebb.”
Egyre szenvedélyebben beszélt Palika, aki immár sokadszorra adta elő haverjainak pornóalapú osztályelméletét. A srácok négy-öt sör legurítása után szívesen hallgatták a kocsmateoretikust, aki egyre új részletekkel gazdagította elméletét.
Palika nyomon követte, melyek a legnépszerűbb kategóriák a pornóoldalakon, kutatta, előre tör-e olyan formátum, ami nem a határok átlépésével hódít, hanem csupán a nyers szexualitást ábrázolja, egyenrangú, azonos társadalmi osztályból érkező felek kapcsolatát mutatja be, ám ennek nem lelte nyomát. Ezért adhatta elő hétről hétre, hogy átélhetővé, hihetővé teszi, hogy lehetséges a lehetetlen, be lehet törni az elitbe.
Az asztalnál Ferike volt a legnyomottabb hangulatban, egykedvűen hallgatta a lelkes rétort. Már egy teljes éve volt barátnője, de a csaj még farsangon is Vesta-szűznek öltözött. Amikor a többiek a szexről kérdezték Ferikét, valami olyasmit hadovált, hogy inkább spirituális jellegű a kapcsolatuk, így nem kellett kiböknie, hogy Azt persze maga sem értette igazán, miért csinálja, miért marad a kapcsolatban. Tán mert irgalmatlanul félt a nőktől. A céges karácsonyi bulin is kis híján elájult, amikor két szőkés kolléganője odalépett hozzá. Úgy remegett, eladhatták volna vibrátornak, azt mantrázta a két spicces csaj kacagásától kísérve, hogy tönkretesztek, tönkretesztek, és inkább hazamenekült, amikor támadói vodkaszóda-vadászatra indultak.
Azokban a napokban búskomorrá tette a tehetetlensége. Nem bízott már semmiben, Palikát is reménytelenül hallgatta. Egészen a hatodik sörig és a második pálinkáig, amikor is váratlan felismerés hasított agyába: ételfutárnak áll. Hiszen közeledik a karácsony, ilyenkor boldog-boldogtalan rendeli a töltöttkáposztás pizzát,
Másnap átolvasta a hirdetéseket, és jelentkezett a Kánaán Pizzériánál.
December huszonharmadika volt a próbanapja. Reggel, indulás előtt méregette magát a tükörben, azt mormogta maga elé, hogy ő az életében nem kér már semmit karácsonyra, nem kér a Jézuskától, inkább ad neki, csak most hadd kapja meg élete ajándékát.
A nap eseménytelen fuvarokkal kezdődött, mígnem megérkezett az a rendelés. A hegyre kellett mennie, Ferike tudta, eljött az idő.
Robogóra pattant, húzott föl a Rózsadombra. Mintha álmát élné, akkora volt a ház, mint a Dallasban a rancs. Becsöngetett, nem remegett akkor már semmije, tudta, az történik, aminek történnie kell, az élet végre igazságot szolgáltat.
Gyönyörű harmincas nyitott ajtót, hosszú pólója combközépig takarta a testét, lejjebb semmi. És ahogy Ferike elképzelte, ahogy a filmekben is történik, a nő behívta, azt mondta flegmán, hogy aprót keres, és matatott, matatott, közben boldog karácsonyt kívánt, és végre fizetett, aztán mintha habozott volna, és Ferike megnyalta a szájpadlását, a sajátját, s már úgy, de úgy várta a megérdemelt csókot.
Szeme a nő tekintetét kereste, amikor az asszony felkiáltott az emeletre: „Árpi, már itt is a kaja, igazad volt, ha doktor névre rendeljük, öt perc alatt kihozzák, bezzeg hozzánk, Csepelre lassabban találnak ki.”
Ferike megsemmisülten oldalazott ki, és ahogy a nő elfordulva, sarokkal belökte maga mögött az ajtót, Ferike meglátta pólója hátán a feliratot: porszem.hu, a Takarítás Császára.
Ferike a márványlépcsőre rogyott, ücsörgött kicsit, majd, mint az eszement, elvigyorodott, és a kert százéves vadgesztenyefái közé kiáltotta:
