Villon: Négysoros
Francia vagyok Párizs városából
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
(Fordította: Faludy György)
Bármit is gondoljunk róluk, nincs okunk örülni az ellehetetlenítésükre irányuló kísérletnek. Ha önkénnyel tapossuk el az önkényeskedőt, attól az önkény csak erősebb lesz.
Vannak képek, hangok, zörejek, szóhasználatok, melyek mélyen beleivódtak a lelkembe.
Kifejezések vagy tettek, melyeket Elsősorban magyarként, nem zsidóként, nem a Mazsihisz rabbijaként tartottam elfogadhatatlannak őket.
A rendszerváltás utáni Magyarországon már nem lehetne helye, pláne népszerűsége olyan embernek vagy csoportnak, akik nyíltan uszítanak más közösségek ellen, akik szándékos cinizmusukkal vagy őszinte agresszivitásukkal félelmet keltenek az emberekben.
A múlt meghamisítása az egyik első lépés a diktatúra kialakulása felé (és tényleg ne is beszéljünk már a “legendás” zsidó érzékenységről).
Az elmúlt tíz esztendőnket keretbe foglalta a folytonos meglepettség, hogy mit nem láttunk előre, hogy miért kezdődik ez az egész most ilyen, szinte röhejes, de azért kicsit ijesztő módon újra. Hogy hogyan jött megint divatba.
- 2007. augusztus 25-én 29 esztendősen és 5 naposan lett Vona Gábor a Magyar Gárda Mozgalom elnöke
- 2009. folyamán erődemonstárciók kísérik a Gárda útját
- 2009. július 2-án a bíróság feloszlatja őket
- 2009. július 25-én hasonló tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakul az Új Magyar Gárda Mozgalom és rá két hónappal (egy magánterületen), Vona Gábor jelenlétében felavatják a mozgalom 200 új gárdistáját és 30 csendőrét.
A „Magyar Gárda” felvonulásai és demonstrációi termékeny táptalajt nyújtottak például a tatárszentgyörgyi romagyilkosságoknak, és jól átgondolt kommunikációjuk tagadta az állampolgárok jogegyenlőségét, félhivatalos barátaik néha még az élethez fűződő jogukat is. Ebben az „élményben” nekem is volt részem, bár az én sajtóperes ügyem eltörpül ifjabb Csorba Robika sorsa mellett. És nem szabad elfeledni, hogy ennek
Ezek a tények, de mindez nyolc-tíz esztendeje történt.
Igen, hiszem és vallom, mindenkinek jár esély a változásra, és nem lehet billogot viselni egy életen át. De, mint írtam, a bocsánatkérés nem radírozza ki a múltat, Az Árpád-sávos pajzs erős szimbólum, ha a szív felett hordjuk, a szimbólumok történelemformáló ereje pedig szinte beláthatatlan.
A múlt csak látszatra múlik el magától. Mi, zsidókként, az évezredes üldöztetés traumáját akarjuk felváltani boldog és öntudatos, vonzó zsidó élettel. Ez sem könnyű.
Ám a másik oldalon, a ruhacsere mellett még sok kisebb és nagyobb lépés (ugrás) vár a Jobbikra, ha egyszer valóban a néppárt akar lenni és meg akarja szólítani a kiábrándult liberális értelmiségiek mellett a középen álló szavazók szélesebb tömegeit is.
Sok-sok dolgot, sok történetet kellene megérteniük, mindazt, amit eddig erőnek erejével távol tartottak maguktól, sőt dehumanizáltak, és eltaposandó, megsemmisítendő ellenségként vagy ellenséges ideológiaként kezeltek.
Nem lehet többé a különböző módon kiszolgáltatottakat szembefordítani egymással. A Jobbik kommunikációja éveken át erre, a félelemkeltésből nyert magabiztosságra épített, erről szólt a zaklatásra specializálódott lincselőszájt, a kurucinfó, a bakancs, illetve a katonai egyenruhákra nagyon hasonlító, kötelező ruhaviselet.
Bennünk élnek a felvonulások, erődemonstrációk, egyenruhák, zászlók, kirekesztő jelszavak. (Emlékezzünk csak az egykori gettó területére szervezett “adj gázt” nevű tüntetésre, amit végül a civil kurázsi hiúsított meg.)
Mindezt épp azért írom, mert hiszek a megtérésben, ahogy ezt korábban le is írtam.
Talán most, amikor a Számvevőszék egy picit túltolta a biciklit, remélem, végre megérti a Jobbik pártvezetése és közössége, hogy mit is tettek ők maguk öt-tíz éve.
illetve politikai közbeszéd, mely után a párt és a szatellitjei (gárda, kuruncinfo, barikád, stb) némely nosztalgikus álmaikban vágyakoztak.
Hiszen 1932-33-ban nemcsak paramilitáns és militáns szervezetek masíroztak Berlin utcáin, rendet hirdetve, hanem 1933 februárjában Hitler (a Reichstag felgyújtására hivatkozva) betiltotta a kommunista pártot; majd új választások után (ahol 44 százalékot szereztek) megszavazták az úgynevezett felhatalmazási törvényt, ami azt jelentette, hogy akár a kormány is hozhat törvényeket – gyakorlatilag a kormányfő azt csinált, amit akart. És ezzel a lendülettel ugyanazon év júniusában betiltották az SPD-t, majd júliusban az összes többi pártot.
Németországban létrejött az egypártrendszer.
Magyarországon természetesen nincs nácizmus, ám előfordulhat önkényes jogalkotás és a mindenkire egyformán vonatkozó jog uralmát félre tévő, a választás szabadságát fenyegető hatósági döntések is. Az például, amelyiknek a Jobbik az áldozata.
A Jobbik viszont ezzel a szerepcserével kap némi támogatást az igazi megbánásra és jóvátételre. A történelem nyitott könyv. Lehet tanulni belőle és mindenki a saját kárán tanul a legkönnyebben.
Van egy tanmesém, amit sokszor mondok el a gyermekeimnek, ezért most ide is leírom.
Ez a folyamat olyan, mint amikor
Ez a fa sohasem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Az indulatból mondott szavak sebeket hagynak maguk után. De ha a sebhelyek megmaradnak is, van erő a teremtényekben a gyógyulásra. És van végső gyógyító és megbocsátó is.
Van Isten.
A fa sohasem lesz olyan, mint volt korábban, de a gyógyuláshoz nem is kell, hogy teljesen olyan legyen.
A Hanuka, melyet most ünneplünk, vagy akár a karácsony is, Isten és ember együttműködéséről szól. A zsidó hagyományban a makkabeus harcosok legyőzték a túlerőt és Isten csodája csak ezután segített nekik a Templom újjászentelésében.
Ha mi, emberek megtesszük, amit tudunk, akkor képes Isten csodát tenni. Ez az élmény mindkét „oldalnak” jót tesz. Ezt a folyamatot hívjuk engesztelésnek.
A változás, ami a bűnbánatból és a megbocsátásból ered, elvezeti az embereket egy magasabb szintű kapcsolathoz.
És másnap és harmadnap ismét körül kell nézni, mert még nagyon sok fa van, mely gondozást igényel.
Kiemelt kép: MTI/Marjai János
