Régi vita, hogy a sajtónak kell-e, érdemes-e önmagával, illetve egy sajtóterméknek más sajtótermékek produkciójával foglalkoznia. A dolog persze egyáltalán nem fekete-fehér, hiszen a média olykor egészen abszurd, máskor szimplán nevetséges megnyilvánulásainak bemutatása sokszor nem több egyszerű szórakoztatásnál, és van olyan is, amikor közszolgálatilag szükségszerű elmondani, hogy senki ne napfürdőzzön bőrvédelem nélkül a nyári verőfényben, bármit hallott is a Tényekben.
A média állapotának nyomon követése ugyanakkor mégiscsak segít megérteni a körülöttünk zajló eseményeket és azok mozgatórugóit, ami végső soron az újságírás egyik alapvető feladata lenne. Ráadásul abból, hogy a kormánymédia ennyire fullba nyomja az orosz típusú propagandát, legalább közvetlen és őszinte képet kaphatunk arról, mit gondol a Fidesz a világról, országról, hatalomról és az ellenfeleiről. Ebben a képben pedig az utóbbi napokban felderengett egy újabb mérföldkő a putyini/erdogani berendezkedés felé vezető úton. Ez a mérföldkő pedig nem más, mint a rendszer ellenfeleivel szemben elkövetett erőszak legitimálása.
Szabó Zoltán megverése után az egyetlen elfogadható reakció a nyilvánosságban a fizikai erőszak elítélése, függetlenül attól, hogy ki mit gondol Szabó Zoltánról vagy az Indexről. Az újságíró munkásságáról alkotott véleményt természetesen el lehet mondani bármikor, akár az attól teljesen független KFC-s bántalmazás kapcsán is, még ha kissé ízléstelen is pont ezt az alkalmat választani a kritikai észrevételek listázásához.
Van azonban egy éles határvonal a hétköznapi fröcsögés és a kárörvendő áldozathibáztatás között.
A Pesti Srácok főszerkesztője, Huth Gerely például könnyedén átsétált ezen a vonalon, miután beszélgetőtársaival kedélyesen elrötyörésztek az történteken az Echo Tv Sajtóklubjában, és megtudtuk tőle, hogy Szabó
az Index egyik legvéresszájúbb, leggátlástalanabb paprikajancsija, akinek a megjelenése is irritáló.
A Fidesz szellemi körének egy másik megmondóembere, Jeszenszky Zsolt cikkében ugyan takaróként húzogatja magára újra meg újra az állítást, hogy senkit sem szabad megverni, de azért Szabó egy „közismereten ellenszenves firkász”, aki „részben önmagának köszönhetően lett áldozat”. Ráadásul a cinikus, nihilista, mindent kiröhögő Index újságírója, így „egyszerűen benne van a pakliban, hogy ezt valahol visszakapja.” Jeszenszky a Facebookon korábban egyebek mellett kis quasimodónak is nevezte az újságírót, aki szerinte „minden verést, amit valaha az életben kap, alaposan megérdemel.”
Újpest fideszes polgármestere pedig ezt az óriási szellemességet osztotta meg Fb-oldalán.
– Mi a különbség a KFC és a BMW-s között?
-A KFC kirakja az indexet!”
😂😂😂☝️
Hogy miért mérföldkő ez, amikor már az sem vert különösebb hullámokat a magyar közéletben, hogy Bayer Zsolt a taknyukon és a vérükön rángatná ki a civileket a parlamentből? Mert – számomra legalábbis – most vált nyilvánvalóvá, hogy az ellenségnek elkönyvelt újságíró a hatalom szemében rászolgált a fizikai bántalmazásra. Mert most először tűnik ijesztően valóságosnak, hogy ha történetesen nem egy magáncég alkalmazottja sózna oda párszor, hanem ne adj isten egy állami erőszakszervezet verne félholtra egy, a hatalom számára kellemetlen figurát, Orbán Viktor Mészáros Lőrinc tévéjében ugyanúgy meg lenne magyarázva az is, sőt még jókat is röhögnének a rohadt kis libsi kálváriáján.
Tegyük hozzá azonban, nem csupán Fidesz-körökben éreztek rá a kiváló apropóra, hogy a biztonsági őr után verbálisan ütlegeljék még egy kicsit Szabó Zoltánt. Sőt, a legnagyobb sületlenségeket alighanem a NER egyik nagy kritikusa, Puzsér Róbert hordta össze, rendkívül kimerítő gyalázkodása közepette azt a következtetést vonva le, hogy maga Szabó és az általa vezetett indexes kultúrarovat tette ilyen trágyadombbá a világot azzal, hogy a kereskedelmi tévés realityket ünnepli, tehát az agresszív biztonsági őr kvázi az ő teremtménye. (Puzsér egyébként alighanem összekeveri Szabó Zoltánt az egyik kollégájával, aki Szabóval ellentétben valóban rendszeresen ír realitykről, bár egyébként ő sem vezetője a kultúrarovatnak, mint ahogy jó sok éve már Szabó sem az, de ez mindegy is.)
Az elsősorban szóvicceiről ismert, 1,3 millió ember által követett „Tibi atya” Szabó Zoltán seggfejként viselkedett címmel közölt a sértett Fb-posztjáról egy elemzést, amelynek rögtön az elején leszögezi, hogy Szabó nem érdemelt volna verést, és nem is tehet róla, hogy megverték.
A néplélek bármennyire is pofánbaszná a pökhendi arroganciája miatt
– teszi hozzá utóbb.
Tibi atyát persze nem Orbán hívta elő, Puzsér pedig ugyanolyan régóta dühösen kiabál a szórakoztatóipar szereplőiről meg a politikusokról, mint most éppen az „indexes arroganciáról”. Hogy keveredik akkor mindez össze a NER gyűlöletpolitikájával, amikor Szabó Zoltán láthatóan politikai szekértáboroktól függetlenül is többeket irritál?
A válasz nem túl bonyolult: ha százezres, illetve milliós táborral bíró véleményformálók egy ember indokolatlan megverése után a megvert embernek esnek neki teljes gőzzel egy olyan társadalomban, ahol kormány már eddig is minden eszközt bevetett, hogy felpiszkálja az állampolgárok indulatait, az előbb-utóbb újabb pofonokban fog manifesztálódni.
Hogy aztán egy feszült helyzetben az ember fejében miféle szikrák pattannak, amelyek hatására ütésre emeli kezét, azt nyilván nem lehet pontosan kianalizálni, az viszont valószínű, hogy a hatalom vagy a rajongott tévés személyiség indulatai, vélt vagy valós felhatalmazása is ott van a pillanatnyi döntés összetevői között. Mert hiába kezdődik a szöveg ilyenkor a verekedni nem szabad intelemmel, a rászolgált a verésre üzenet simán felül fogja írni azt, amikor az egyébként is irritáló paprikajancsi miatt viszketni kezd az ember tenyere.
És ha már a kormányfői idézeteknél tartunk: amikor Orbán Viktor szeptember végén azt mondta az Őcsényben történtekről, hogy
Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket,
az általános ballib kommentárokkal szemben én nem gondoltam, hogy a miniszterelnök az erőszak mellett akart volna kiállni ezzel, biztosra vettem, hogy egyszerűen nem értesült még a menekültek vendégül látását tervező tervező panziótulajdonos életveszélyes megfenyegetéséről, kisbuszának téglával dobálásáról meg a kereke kiszúrásáról. Meg voltam róla győződve, hogy másnap, vagy amint tájékozódik, Orbán Viktor korrigálja majd a szavait, és szigorúan elítéli az erőszak minden formáját.
Ezt azonban a miniszterelnök azóta sem tette meg.
