Bűntudat mardossa a lelkemet már harmadik napja, hazudtam, bűnbe estem, hibáztam. Olyan kiváltságban részesültem, amit nem érdemeltem meg, és annyira meglepődtem, hogy ott és akkor nem mertem bevallani, nekem ez nem jár, azt hittem elmúlik majd, de nem, napról napra erősebben marja a lelkemet, keveset alszom, rossz a közérzetem, állandóan magam előtt látom azt a végzetes pillanatot, amikor kiszaladt a számon az a rettenetes mondat, muszáj beszélnem róla, mert megőrülök. Három napja történt, koncertre mentem az Akváriumba, késésben voltam és még fel kellett vennem a jegyemet, de nem tudtam, hol kell felvennem, nem ismerem az ilyen helyeket, nem járok koncertekre, és mire megtaláltam a sort, ahová állnom kellett, már teljesen belezavarodtam, ilyen VIP, meg olyan VIP, ide álljál, oda menjél, ilyen VIP-szalag, olyan VIP-szalag, nem értettem, hol juthatok hozzá a jegyemhez. Abban biztos voltam, hogy körülöttem mindenki nagyon fontos ember, látni az ilyesmit a mai fiatalokon, az uniós pénznek van szaga, akkumulátor, vasalt farmer, hajzselé és bőrcipő szaga, nem véletlenül csinálnak a szórakozóhelyeiken annyiféle VIP-jegyet és VIP-szektort, nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy a pénzen kívül semmijük sincs és a legkevésbé sem fontosak.
Harminc percbe telt, mire megkaptam a jegyemet, majd a karszalagomat, aztán mielőtt bementem volna a koncertterembe, kértem magamnak egy sört. A pultos lány megkérdezte, kérek-e bele citromot, én pedig meggondolatlanul azt mondtam, kérek, persze, hogy kérek, méghozzá VIP-citromot kérek, ő pedig egy szó nélkül, egy mosoly nélkül, bármiféle reakció nélkül egy tál citrommal tért vissza, fél kiló szeletelt citrommal, én pedig nem jutottam szóhoz, képtelen voltam ott helyben bevallani, nem is vagyok VIP, nem jár nekem VIP-citrom, nem vagyok a Tiborcznak vagy a Habonynak sem barátja, sem üzlettársa, én csak egy nyomorult, átlagos magyar középkorú férfi vagyok, utoljára még tinédzser koromban loptam pénzt cigire, de azóta semmi, béna vagyok, nem tudtam megvalósítani magam, ott volt a lehetőség, hogy lopjak, de nem ragadtam meg, tudom, kit kéne felhívni, hogy lophassak én is, de bátortalan és gátlásos vagyok, önsorsrontó, senkiházi szardarab, akinek legfeljebb egy szelet citrom jár, ne tessék megijedni, ne tessék félni, kisasszony, nem rúgatom ki magát, ha nem hoz nekem fél kiló citromot, nincs nekem ahhoz hatalmam, és kérem, bocsásson meg, megígérem, soha többé nem veszem el mások munkájának a rohadt, mocskos gyümölcsét.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
