A Las Vegas-i mészárlás indította el a folyamatot, ami miatt el kellett hagynom az országot. Egy évvel ezelőtt Kelet-Nyugátiában nagy volt a felzúdulás a tömegmészárlás miatt. Annyira, hogy átmenetileg elterelte a figyelmet még az előtte állandóan terítéken lévő kormányoldali botrányokról is. A kormánymédia rámutatott, hogy
Kezdetben ezt csupán mellékes tényként kezelték. Ateista, fehér, horgász, elvált, szerencsejátékos és jó táncos is volt.
Azonban aztán egyre többet lehetett hallani erről az aspektusról. A sajtó megtárgyalta, hogy pont abban a városban lőtt a tömegbe a férfi, ahova sokan házasságot kötni, vagy nászútra érkeznek. Azt is kikutatták, hogy az elhunytak és sebesültek között harmincnégy frissen frigyre lépett fiatal fesztiválozott. Kiszámolták, hogy ez a hatszázötvenkétszerese egy tetszőlegesen kiválasztott ugyanekkora tömegben átlagosan előforduló mennyiségnek. Az sem maradhatott titokban, hogy
mely után két árva gyermek maradt. Az a barát is elvált volt.
Egy kollégája pedig éppen egy anyakönyvvezető fölött lakott, akinek a lakása többször is beázott fölülről. Az anyakönyvvezető a hirtelen jött káresetek elhárítása érdekében többször lemondta a munkáját, melynek fő profilja a szerelmespárok egybeadása volt. A férfi ezzel a kollégájával közvetlenül a válása után többször közösen fojtotta borba a bánatát. Előkerült egy tanú, aki állította, hogy egy ilyen alkalommal, a szomszéd asztalnál ülve
és ahogy ismételgetik, hogy „mit lehetne tenni?”.
Mire ezek az adalékok napvilágot láttak, már ez a téma és a válás lelki torzulást okozó hatásai uralták a közbeszédet. Megjelentek olyan szakértők, akik állították, hogy a válás egyfajta fundamentalizmus. Akadt genetikus, aki saját kutatásaira hivatkozva
Bár nem szerettem volna magamra venni, de egyre többször jutott eszembe, hogy én sem élek már a korábbi feleségemmel. A bűntényekről szóló hírekben általános jelzőként jelent meg, hogy az elkövető elvált. Ha nem volt az, nem említettek semmit. Olybá tűnt fel, hogy
A politikusok közül többen felszólaltak, és az ország házasságra épülő tradíciói elleni támadásként értékelték az eseményeket. A kelet-nyugátiaiakat egyértelműen családcentrikus, becsületes embereknek ismerték meg, akiktől távol áll a válás és a bűnelkövetés, de akiknek innentől kezdve külföldről irányított válási fundamentalisták merényleteitől kell tartaniuk.
A veszély a közvélemény számára is egyre érzékelhetőbbé vált. Pláne, hogy a fősodorral ellentétes véleményen lévőknek nem jutott a többség által elérhető felület. A racionális hangokat elnyomta az általános hisztéria. Ebben a helyzetben kezdődött a tájékoztató kampány, amelyből egyértelművé vált, hogy
Válóperes ügyvédek és az elváltak jogaiért felszólaló jogvédők váltak először gyanússá, majd a haza ellenségeivé. Gábor Zsazsa zsidó származása sem kerülte el senki figyelmét, vagy legalábbis mindenki tudni vélte. Így egyszerűbb összeesküdni.
„Ne hagyjuk, hogy ő nevessen a végén!” – mondták törvényben előírt módon a házasságkötő ceremónia végén az anyakönyvvezetők, miközben Gábor Zsazsa ocsmányul röhögő fotóját mutatták fel. Ekkorra már a jelentős többség kétszer kötött házasságot ugyanazzal az egyénnel, hogy bizonyítsa mindenek feletti kelet-nyugátiaiságát. A válások száma a nullához közelített.
Aki mégis válásra adta a fejét, azt fenyegető csapatok várták a bíróságon, és vagy meghátrált, vagy a lelki sebeknél mélyebb testiekkel kellett számolnia. Akik elváltak még a kampány előtt, ismét összeálltak korábbi párjukkal, inkább, mint hogy rájuk terelődjön a gyanú, mert az egzisztenciálisan is komoly következményekkel fenyegetett. A fizikai atrocitások is mindennapossá váltak azokkal szemben, akikről kiderült fogyatékosságuk. Nem volt más választásom, el kellett menekülnöm hőn szeretett hazámból.
A zöldhatáron szöktömben a sötétben összeakadtam egy stílusos léptekkel az ellenkező irányba haladó alakkal, akivel kölcsönösen halálra rémítettük egymást. Feltűnően szép lakkcipőben volt. Egymás riadtan merev arckifejezéséből hamar rájöttünk, hogy nem jelentünk egymásra veszélyt, így szóba elegyedtünk. Nyugat-keletiai volt, és
Mint kiderült, a Las Vegas-i merénylet náluk is gyökeresen megváltoztatta a velejéig korrupt ország viszonyait. A vezető párt által uralt közbeszédben ott hamar a gyilkosnak a tánc iránti feltűnő vonzódására terelődött a figyelem, és Fred Astaire ügynökeit üldözte mindenki.
(Kiemelt kép:Thinkstock)