„Minden zsidó felelős a másik zsidóért.”
A Talmud sokat idézett és sokszor felbukkanó gondolata ez.
Ennél tömörebben és szigorúbban nem foglalható össze, mi lehet a nemzet definíciója: felelősség.
És most érkezzünk meg ide, a Kárpát-medencébe, és kiáltsuk a világba a fenti mondatot, hiszen ezt a talmudi tanítást minden nemzetre át lehetne, esetleg át kellene ültetni:
Aztán csontig hatóan érint meg a valóság jeges lehelete. Felébredek.
Olvasom a híreket. Például arról, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nemrég azt mondta a Jobbik hírhedt felvetésére, hogy ő, PC-n szólva (ez, ha jól értem, azt jelenti, nem akar nyíltan beszélni, csak sejtetni)
aztán mégis milyen baromság volna nem adni nekik szavazójogot.
Így védte meg a PC-n meg nem nevezett népcsoportot.
Ám mire polgártársaimmal a tökéletes értelmezést megtaláltuk és megvitattuk volna, Kósa Lajos a szavaival gyertyát gyújtott nekünk, sötétben tapogatózóknak: a “népcsoport” kifejezés csak amolyan nyelvbotlás volt, Semjén Zsolt
nem is az ÁFA-csaló manhattani migránsokra, esetleg az Ózdon letelepülő fehérorosz oligarchákra, hanem teljesen egyértelműen a magyar nyugdíjasokról és a magyar diákokról beszélt, akik, ha 18 év felett vannak, szavazhatnak, pedig nem termelnek semmit.
Hát jó.
De, csupán az okulás kedvéért, ne feledkezünk meg arról sem, hogy Balog Zoltán miniszter, református lelkipásztor is mikrofonba mondta nemrég, hogy
Mi?
Anélkül, hogy elemeznénk Balog miniszter úr szavait, vegyük észre a leglényegesebb pontot: a szóhasználatot.
Mindvégig “a nemzetről” beszélünk. Arról, hogy végül is kik tartoznak tulajdonképpen “a nemzethez'”. Arról, hogy a sok százezres magyar cigányság (határon kívül és belül) hozzátartozik-e?
Arról, hogy a nem produktív rétegek: nyugdíjasok, diákok és főállású anyák, a munkanélküliek és a hajléktalanok nagyrésze… és így tovább, szóval ők terhek-e a nemzettesten?
Mert ez az egész folyton szóba kerül,
A nemzet.
Éppen ezért beszélnünk kell “a nemzetről”. Egyáltalán mi az, hogyan újul meg újra és újra?
Fotó: Godong/Leemage
„Minden zsidó felelős a másik zsidóért” tanítja a Talmud.
Nagyon szigorú kijelentés ez, hiszen
És itt álljunk meg!
Mit tanít a Talmud?
“A nemzet” az az embercsoport, az a kulturális közösség, amelynek a tagjaihoz közöm van akkor is, ha nem ismerem őket.
“A nemzet” az az embercsoport, melynek tagjaival összetartozom anélkül, hogy bemutatnának bennünket egymásnak.
De.
Amikor, butus mód, arra teszünk javaslatot, hogy kitől vonjuk meg a választójogát…
Amikor, megkopott gyerekholmik mintájára, lecserélhetőnek tételezünk „öregecskedő feleségeket”…
Amikor megállapítjuk, hogy a tartós munkanélküliek, a „nyuggerek”, a fiatalok, és egy, khm (és most összekacsintunk, “tudjuk kik”), szóval egy népcsoport tagjai nem tettek le és nem tesznek le semmit sem az asztalra, de a szájukat bezzeg jártatják…
Amikor azt tartanánk fontosnak eldönteni, hogy honfitársaink egy része tehertétel-e, esetleg erőforrás…
Akkor, amikor Orbán Viktort felcsútiként levidékizzük…
És amikor Mészáros Lőrincet gázszerelőként éppen leprolizzuk…
Elfelejtjük, pedig jó volna, ha mindig a fejünkben lenne, hogy csak akkor vagyunk igazán nemzet, ha “minden magyar felelős minden másik magyarért”. Zsidókért, rácokért, svábokért.
Felelősnek lenni azt jelenti, hogy személyként, individuumként tekintek a másikra, és nem tehertételként és nem is erőforrásként.
Amikor meglátom felebarátomon Isten egyedi ujjlenyomatát, és ránézve boldogan élem meg a felfedezés örömét, és a zsidó filozófia egyik alapvetését, miszerint
és a világ nem is tudna fennmaradni nélküle.
Felelősnek lenni azt is jelenti, hogy nem „az”-nak kezelem a Másikat, hanem Te-nek, ahogy Martin Buber zsidó filozófus írja.
Felelősségvállalás nélkül nincs politika, nincs közösség, nincs nemzet, nincs magyarság, nincs zsidóság. És nincs szeretet sem – sem Istenszeretet, sem emberszeretet.
Adjon nekünk erőt a Fennvaló vagy a történelmi felelősség (ki miben hisz) az egymás iránti felelősség felismerésére és felvállalására.
