Már megint folyón át kapjuk a trutyit!… Én még mindig a vizes vébén szereplő magyarok szereplését dolgozom föl, sikereiket és kudarcként megélt szereplésüket, a vébé dicséretes szervezését, a helyszínen szurkolók boldogságát, egyvégtében „vízben gondolkodom és úszom”, és közben eljő a hétfő, és újra hétköznapinak nem nevezhető dolgok borzolják a kedélyemet. Most például a Szamos szennyezettsége, szennyezése, mely kísértetiesen emlékeztet az 1996-os tiszai szennyezésre, és mint tudjuk, a Szamosban megjelent trutyiból egy kicsinyke a Tiszába is jut.
Huszonegy éve az Esmeralda nevű romániai vállalat öntött nyakon bennünket egy sajátos vegyülékkel. Az sem maradt reakció nélkül, mondtam a magamét, a sajátos vegyülékhez igazodva sajátosan, a humor eszközeivel.
Azt remélem, hathatós intézkedések történnek „odaát”, és ha ehhez a hajdani írásom is hozzásegít, ide idézem. Már csak egyre vágyom: hogy két évtized múlva veszítse már végre aktualitását, közös örömünkre és megnyugvásunkra.
Bográcsos tiszai halászlé
Hozzávalók:
1 db másfél-kétkilós élő (!) ponty, fél kiló keszeg, néhány kárász, törpeharcsa, és jó ízt adhat még egy méretes elpilledt busa is. Ezeken fölül: 2 fej vöröshagyma, 2 db zöldpaprika, 2 darab paradicsom, 3 db cseresznyepaprika, 10 deka őrölt pirospaprika, kevéske só, ízlés szerint, 2 evőkanál vegeta, valamint egyéb speciális fűszerek, vegyszerek, fertőtlenítő és tisztítószerek, legvégül pedig különféle nyugtató gyógyszerek.
Elkészítése:
A Tisza vizén úszó, részben már megfagyott halat addig fojtogatjuk, míg a román állatvédők az ottani lapokban meg nem írják. A kiszemelt halat és az egyéb adalékhalakat egy napon keresztül Tisza-parti kénes iszapban pácoljuk, végül pedig az iszapot lemosva állni hagyjuk.
A halakat lehetőleg jól zárjuk el a gyerekek elől!
Tüzet rakunk a Tisza árterében, és a folyó vizében jól átsúrolt bográcsot lábakra akasztjuk. Még a halak érintése előtt húzzunk gumikesztyűt, és ha csak lehet, használjunk szájmaszkot!
A megszákolt halakat alaposan megtisztítjuk Domestosszal, a málladozó pikkelyeket ujjheggyel ledörzsöljük a hal foszladozó testéről, a szákot pedig minél előbb égessük el a bogrács tüzénél.
Éles késsel hasukon bontjuk a halakat, kikaparjuk a még meglévő belsőségeket, használat után pedig a kést jó messzire eldobjuk.
Az ikráról vagy a haltejről vízkőoldóval leöblítjük a nehézfémeket, és kevéske klór hozzáadásával különválasztjuk a kadmiumot, a cinket, az ólmot és kivágjuk a rezet. Ezután a folyó vizével legalább kétszer átmossuk, majd negyedórán át vegetás hypóban és nitro-benzolban pácoljuk.
Amikor a kopoltyú is kifehéredett, a lemállott halfejeket a bográcsba tesszük, és jó messziről mellédobjuk az ekkorra már zöldesen foszforeszkáló apróhalakat, majd a Tisza vizével felöntjük, hozzáadva két Hyperol tablettát és egy evőkanálnyi ammónia-kloridot.
Mindezt addig főzzük, amíg az apróhalak fel nem jönnek a víz színére, aztán betesszük a felkarikázott hagymát, rálöttyintünk egy evőkanálnyi Ultrát, és egy rottyanás után elkeverjük benne a pirospaprikát, a fokhagymagerezdeket és a Hypermangánt.
Mostantól kezdve lassú tűzön főzzük, és amikor a fokhagyma megkékül, beledobunk egy szem Neomagnolt. Rövid főzés után hozzáadjuk a paradicsomot és a karikára vágott zöldpaprikát, rászórjuk a rézgálicot, ízlés szerint felöntjük sósavval, majd pedig a forrásban lévő lébe eresztjük a foszlásnak indult halszeleteket. Carbo activatust, pár szem széntablettát, Ridolt és Demalgont teszünk az asztalra, kis táblácskát állítunk mellé: „Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!”, majd asztalhoz ültetjük az Esmeralda nevű cég tulajdonosait, és forrón tálaljuk.
