Meg kell zabálni ezt a koleszszobát. Ki kell nyitni ma reggel az ablakot, hogy ettől a nagy áhítattól nehogy valamilyen mérgezést kapjon az ember, mint a szén-monoxidtól. Az egyik nem veszi észre a D-209-es ügynököt, ettől elérzékenyül, elnézést kér. Bizonyára takarásban ült szegény, eltakarta egy C-210-es vagy egy B-320-as, ezt a két modellt mindig keverem. A másik csodálatos beszédet tart, olyasfélét, mint valami kisvárosi klán az ítélethirdetés előtt, nagyon sajnáljuk, nem akartuk felgyújtani B. László házát, véletlenül loptuk el az autóját, és csak azért ástuk el azt a négy prostituáltat az erődben, mert aznap éjjel nagyon hideg volt, még megfáztak volna. Természetesen a bíróság megbocsát, olyan szépen megírt beszédek hangzanak el, olyan őszinte megbánással kérnek elnézést a tetteikért, hogy nincs az a bíró, aki ezek után ne enyhülne meg. Szemmel látható, az elnök urat leginkább az viselte meg, hogy a bulvármédia belekeverte a lányát ebbe a mocskos politikai játszmába. Egy apa áll előttünk. Elkeseredettsége érthető természetesen. Megrázta az eset. Ha a bulvármédia nem keveri bele a lányát, akkor elnézést sem kért volna, feltételezem. Tehát nem azért kért elnézést, amit tett, hanem mert úgy érezte magát, mint egy magyar hippi egy csecsen harcos oldalán valami belvárosi kávézó teraszán. Megszakad az embernek a szíve. Tetszik tudni, nekem lányom még nincsen, de van anyám, nagyanyám, vannak lánytestvéreim, unokahúgaim és önök mindannyiukat belekeverték ezekbe a mocskos politikai játszmákba. Elolvadnak a jégtakarók, ha arra a melegségre gondolok, amely elönti a lelkemet ennek az államférfinek a beszédét hallgatván. Lerabolják az egész országot, a jog és a politikai kommunikáció körmönfont nyelvén nap mint nap küldenek el mindenkit a jó kurva anyjába, aztán arra kérik Bözsi nénit, hogy ne beszéljen csúnyán, mi több, köszönje meg a tíz tojást, amire futja. És Bözsi néni megköszöni. Meg ám! Aztán még aznap felkéredzkedik a járatra a klán entomológusa is, nem akart ő senkit sem taknyon meg véren rángatni, elragadtatta magát, előfordul az ilyesmi. Egy kicsit felháborodik a herélt hiénák ketrecbe zárt csapata, a Magyar Szocialista Párt, csendesen elrágcsálja a döghúst a sarokban, míg a másik horda vasalt öltönyben várakozik, hogy mikor veheti már végre elő azt a kurva darutollat az aktatáskából. Hallgatják az elnök urat, aki éppen Deák Ferencet meg Széchenyit idéz, mert azt hiszi, hogy attól majd úgy emlékszik meg róla az utókor, mint Deák Ferencről vagy Széchenyiről, de ez szerencsére nincs így, ez a koleszszoba még csak nem is a történelem szemétdombjára kerül majd, hanem a tankönyvekbe, a többi mocskos rendszer elemzése közé, HF: 210-240. oldal: Nemzeti színekbe öltöztetett rablótámadás és fosztogatás a 2010-es évek Magyarországán.
Lesz a végén egy idézet is Széchenyitől: “Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.”
