Akármilyen messzire megyek vissza a múltban, nem lelek mást csak a határozott érzést gyerekekkel akarok foglakozni. Amikor először került szóba mi is szeretnék lenni épp a harmadik nyelvet igyekeztem elsajátítani, tehát adta magát a válasz nyelvtanár leszek. Szerencsére azonban megismertem Móci édesapját, akinek nagy álma a sport mellett a fogorvosi pálya volt.
Többszöri nekifutásra felvételt is nyert az egyetemre. Bár több mint 10 évvel idősebb volt, mint én már lelkesen terveztük a közös jövőt, amikor 16 éves lettem. Egy tavaszi kiránduláson kérdezte Misa először, hogy nem lenne- e kedvem az orvosihoz. Nekem? – hát ahhoz nagyon okosnak meg nagy fejnek kell lenni gondoltam, mert nagyon nagyra értékeltem az orvosokat, mindjárt elmesélem miért is.
Á… arra én biztosan képtelen lennék – válaszoltam.
Ugyan már, mindig jó tanuló voltál, ha nekem megy neked se lesz gondod vele – ezt mondta, és mindezzel elvetette életem egyik legjobb döntésének magjait. Elhittem, amit mond, és bíztam benne nem elfogult, annyira hogy tévesen ítéli meg a helyzetet.
Gyermekorvos leszek – jelentettem be a szüleimnek. Azt hiszem örültek.
Testvérem nem lévén, egész gyerekkorom úgy telt, hogy sok időt töltöttem az unokatestvéremmel, gyakran ott is aludtam náluk. Tibi a nagybátyám igazi komoly doktor sebész professzor az egyik legjobb sebészeti osztály vezetője. Visszajárt esténként vizitelni a sebészeti osztályra, és nekünk gyerekeknek szabad volt őt elkísérni.
De még korábbról egészen kiskoromból is voltak élményeim az egészségügy területéről.
Meghoztam a döntést, orvos leszek már csak azért is, mert kicsi gyerekként nagyon beteg voltam. Asztmás. sokszor sokat fulladtam főleg éjszaka. A doktor bácsit, azonban aki sokszor megszúrt, de mindig segített nagyon szerettem. Olyan jó orvos leszek, mint Tibi vagy Gyuri bácsi gondoltam, vagy Hugonnai Vilma, akiről Kertész Erzsébet: Vilma Doktorasszony című könyvében olvastam. Csíkos lányregény volt és az első magyar orvosnő életét küzdelmeit mesélte el nagyon megkapó módon. 16 éves voltam egy sikeres éppen szárnyaló sportkarrier kellős közepén. Tudtam akkor még elhittem nekem minden sikerül, amit szeretnék.
Csak azért mentem el Tibivel beszélgetni, mert ő tűnt a legautentikusabbnak a családomban ezzel a témával kapcsolatban. Támogatást biztatást vártam tőle. Szeretettel fogadott, de amikor elmeséltem jövetelem célját láthatóan megkeményedett az arca.
Szóval az orvosi felé kacsingatsz Anduka? – kérdezte. Hatalmas ember volt mondhatni monumentális és olykor, ha valamivel nem értett egyet mondjuk az esti viziten, amit a beosztottjai tettek még hatalmasabbra tudta magát „csinálni”. Nem hinném, hogy féltek tőle szerették a betegek meg a kollégái is úgy emlékszem, de volt benne valami minden kétséget kizáró.
Nem a fejeddel lesz a baj, agyilag biztosan képes leszel az anyagot elsajátítani. Nem nőnek való pálya
– mondta ellentmondást nem tűrő mély hangján és éreztem, ahogy egyre kisebb leszek. Hogy lehetsz ilyen, hogy nem támogatsz, hanem kétségeket igyekszel támasztani bennem gondoltam, amikor elhangzott az ominózus mondat.
Elvégeztem az egyetemet tettem a dolgomat. Sok sikert megéltem orvosként, sok szeretetet kaptam. Értek persze kudarcok csalódások is, ahogy mindenkit a pályáján. Életemnek ez a része a kezdetektől mind a mai napig boldoggá tett. Sose bántam meg hogy az orvosi pályát választottam sőt, de sokszor elgondolkoztam Tibi mondatán.
Egy-egy nehéz ügyelet vagy komoly műtéti nap után, és beláttam utólag jóval azután, hogy ezt elmondhattam volna neki, hogy bizonyos szempontból igaza volt. Valóban, ha nőként kiteljesedsz nem biztos, hogy ez a legkönnyebb pálya. Egész életemben azon voltam, hogy megtaláljam mindenben a jót. Néha sikerült néha nem, de talán ha megszülöm azt a négy gyereket, akit terveztünk nem lehettem volna ilyen teljes szívvel orvos, ahogy így egy gyerekkel, sokáig egyedül és persze rengeteg segítséggel sikerült megvalósítanom azt az álmomat, hogy orvos legyek.
Az élet, ha megfelelő szemüvegen át nézzük mindig, igazságos. Elvesz és ad, ha egyáltalán így működik. Szeretném hinni, hogy akár így is lehet.
