Jobb, ha hozzászokunk a tömegpusztító fegyverek használatához

E sorok írásakor nem lehet tudni, milyen ideggázt vetettek be Szíriában, de a helyszíni beszámolók szerint az áldozatok pupillája összeszűkült, habot köhögtek, izomrángásaik voltak hánytak és elájultak. Minden tünet arra utal, hogy szarinjellegű ideggázt vetettek be a lakosság ellen.

A szíriai konfliktusban nem ez az első alkalom, hogy ideggázzal ölik a lakosságot. És nem is az utolsó. 2013-ban a lázadók tartotta Ghoutta városát már érte hasonló találat, az ottani áldozatok száma elérte az 1400 főt. A vegyifegyver-tilalmi szervezet akkor az Egyesült Államok nyomására beléphetett az országba, hogy leszerelje Aszad elnök vegyi fegyvereit. Az oroszok akkor közvetítettek. Persze nem szívszeretetből engedte meg Aszad és az orosz vezetés, hogy az ellenőrök bejöjjenek: Obama elnök úgy nyilatkozott, hogy a vegyi fegyverek civilek elleni bevetése számára „vörös vonalat” jelent, ha ezt átlépik, fegyveresen is belép a konfliktusba. Ezt tudták az oroszok kivédeni a szervezet beengedésével.

Most megint összeomlott tüdejű, elkékült szájú gyerekek holtesteivel van tele a média. Európaiként nem érezhetünk mást, csak szégyent. Mi ugyanis ezt hagyjuk. Elfogadjuk, hogy a modern kori hadviselésben az ideggáz bevethető a lakosság ellen.

Elképesztő az a cinizmus, ami a mostani, khan sheikoun-i mészárlást is jellemzi. Legalábbis a harcoló felek körében. Oroszország már bejelentette, hogy az Aszad-csapatokkal közösen irányított vadászgépeik egy a lázadó kezében lévő raktárat lőttek szét, tehát a lázadók felelőssége, hogy ideggáz zúdult a nőkre és a gyerekekre is. A lázadók azt állítják: Aszad légiereje előszeretettel veti be a tömegpusztító fegyvereket a lakosság ellen, és most is ezt tette.

Mindenki a másikra mutogat. Nem tudjuk, ki követte el a támadást, ám azt sorba tudjuk venni, milyen érvek szólnak egyik és milyenek a másik oldal mellett.

Az Aszad-rezsim és Oroszország:

• Aszad és szövetségesei már vetettek be ideggázt 2013-ban. Akkor a vegyifegyver-tilalmi szervezet megállapította, hogy szaringázt használtak a lakosság ellen.
• Szaringáz-készletekkel az Aszad-rezsim rendelkezett, ezeknek a részleges leszerelését végezte el az OPCW, de a beszámolók szerint nem kaptak mindenhez teljes hozzáférést.
• A Human Rights Watch nevű civil szervezett megerősítette, hogy a tömegpusztításban kevésbé hatékony, de ideggáznak ideggáz klórt is bevetették a lázadók ellen Aleppóban.
• 2014-ben szintén Asszád vadászgépei valamilyen vegyi anyaggal bombázták Palmyra-t. A lakosság szintén szaringázas támadás nyomán előforduló tüneteket produkált.

A tömegpusztító fegyverek bevetése egyébként harmonizál az Aszad rezsim politikájával, amely a következőn alapul: vagy behódoltok és leteszitek a fegyvert, vagy meghaltok. A szíriai polgárháború hatodik évében már nem kérdés, hogy a konfliktus szektáriánus természetű, és egyik fél sem törődik a civil lakossággal. A kollektív bűnösség elve alapján minden a lázadó területeken lakó civil, aki nem kelt fel és fogott fegyvert az Aszad-rezsim diktatúrája mellett, az a rezsim ellensége.

A tömegpusztító fegyverek bevetése – mivel elsősorban a civil lakosságot célozza – a megfélemlítésre szolgál.

A lázadók és közöttük az Al-Kaidából alakult Al Fatah Al Shams (régebben Nuszra front)

• Ne legyenek kétségeink: a szíriai polgárháború Aleppo elesésével eldőlt. A még a lázadók által ellenőrzött területeken tort ül a fundamentalizmus, és ameddig ezek közül a harcosok közül bárki életben van, addig harcolni fog, kegyelmet nem remél, és nem is valószínű, hogy kapna.
• A lázadók óriási területeket (például a központjukat Aleppót) veszítették el az elmúlt egy évben. Nem tudnak ellenállni a légi- és felszereltségi fölénnyel rendelkező Aszad-csapatoknak. Ha lett volna ideggázuk, melyet még korábban zsákmányoltak a kormánycsapatoktól, már bevetették volna Szíriában és Irakban. Tegyük hozzá gyorsan: mivel nem az első világháborúra jellemző árokháborúról beszélünk, az ideggáz alig hat a harcoló alakulatokra, elsősorban a civil lakosságot sújtja. Valószínűtlen, hogy a lázadók által feladott és elveszített területekre lőnék az ideggázt vissza.
• Ha igaz is az orosz narráció, miszerint egy olyan raktárt ért találat, ahol a lázadók szaringázt tartottak, kizárt, hogy ekkora pusztítást okozzon. A szaringázt ugyanis instabilitása miatt lehetetlen harcra kész állapotban tárolni. Olyan anyagot – un. Prekurzorokat – tartanak raktáron, amelyekhez egy másik anyagot kell hozzáadni bevetés előtt. Az ideggázt lehetetlen más módon tárolni, tehát ha ebben az állapotában érte rakétatalálat, gyakorlatilag nem szarin szabadult volna fel, vagyis nem ölt volna meg ennyi embert. Itt pedig bevetésre kész anyagot használtak a lakosság ellen.

Nem fog csinálni senki semmit

Tulajdonképpen mindegy is, melyik fél vetett be ismét ideggázt. Ami fontos: a nemzetközi közvélemény hozzáállása a történtekhez.

2013-ban, amikor először ideggázozták le a szír civileket, kevésen múlott, hogy az Egyesült Államok ténylegesen beszálljon a konfliktusba: akkor az a megoldás született, hogy Aszad aláírja a vegyifegyver-tilalmi szerződést, és leszerelik Szíria vegyi fegyvereit. Láthatjuk, ez milyen alapossággal történt meg.

Biztosra vehetjük, hogy a most nyerésre álló Oroszország-Aszad koalíció semmilyen vizsgálóbizottságot nem enged be az országba. Az EU semmilyen hatásos lépést nem tesz majd az ideggáz bevetése ellen 2017-ben. Már azon kívül, hogy hosszasan sivalkodik.

A Trump-rezsim sem csinál majd semmit: az Egyesült Államok már lemondott Szíriáról és az amerikai narrációkat olvasva nagyon úgy tűnik, hogy megbékélt azzal, hogy a tömeggyilkos Bashar Al Aszad marad Szíriai elnöke, hiszen a „terroristák ellen” harcol.

Az egész ügy tanulsága az lesz, hogy gyakorlatilag be lehet vetni a tömegpusztító fegyvereket 2017-ben a lakosság ellen bárhol, igazi következménye nem lesz a dolognak, a civilizált világ lenyeli ezt is. Ez az üzenete annak, ha semmit sem teszünk.

Ha ugyanis hagyjuk, hogy idegfegyvereket vessenek be bárhol a világon, akkor elfogadjuk annak a használatát, ami messze túlmutat Szírián. Bárhol bevethetőek lesznek szerte a világon, Allepótól Berlinig.

Jobb, ha megbarátkozunk ezzel a gondolattal.