Azért nagy a baj, mert a Jalta után című könyvet (Fehér Ferenc-Heller Ágnes) olvasom, ami most elég baljós árnyakat vet mindennapjaimra. Abból ugyanis az derül ki, hogy a kádárizmus körülbelül annyira volt “egyedülálló” a hruscsovista közegben, mint az orbánizmus a putyinistában. Egypártrendszer van, ha nincs önkorlátozás és az ellenzék csak szépségtapasz, azt mond, amit akar, úgyis az van, amit ők akarnak, mert egyedül ők akarhatnak jót.
Talán az egyik legmocskosabb reflexe az volt a kommunista rendszernek, hogy a számára kényelmetlen gondolkodókat eltanácsolta az országból. Mert ellenség ugyebár nemcsak külső van, hanem belső is, kedd óta a belsőbbnél belső is (erről később). A nemzetközi helyzet az meg olyan, hogy mindig fokozódik, amikor fokozzák.
Nőügyekkel nem foglalkozom.
Ha nagyon akarom Trumppal is összeköthetem a CEU-t és az amerikai nagykövet hazarendelését, de minek, amikor egy szavukat se. Azt sem, ha Orbán Viktor azt mondja, hogy nem foglalkozik nőügyekkel. Hát dehogynem! Pont ő ne tudná, hogy babért főleg náluk arathat? Ugyan. A Fideszt sokkal jobban szeretik a nők (59%), mint a férfiak (41%).
Óvodás is voltam a kommunisták idején, mégse szolgálom a kommunistákat.
Ezt is Orbán Viktor mondta, és természetesen ezt nem is állítanám, csak jelzem, hogy szintén elég ocsmány kommunista módszer volt a külső ellenség felkutatása, belül. Így lett valaki belső, mármint ellenség. Aki keres, az talál, véletlenek pedig nincsenek. Tényi Istvánnak tehát éppen aznap adta ki az útját a párt, amikor etikai vizsgálatot kezdeményezett elnöke ellen az RTL beszántása ügyében.
Azt írja a kormány lapja, hogy nagy és nemzetközi lejáratás készül ellenük. Kérdem én, az meg minek?
