Amikor az eső is úgy gondolta, magára hagyja Óbudát, mint Bajnai Gordon a progresszív baloldalt, elindulhattam bevásárolni a Lidl-be. Már csak pár sarokra voltam, de Pavlov kutyájaként letértem a kijelölt útról, sípszó hasította ketté a szombat nyugalmát. A TVE-pályán rangadó volt, a negyedik Ajka látogatott az ötödik III. kerülethez.

A második félidőre beszorult a Kerület, egymást érték az ajkai támadások, mint a nemzeti konzultációk, a sípmester Sipos Katalin pedig úgy döntött, aznap semmit nem fúj be. zúgott is a “mocskos kurva, a konyhában a helyed”. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt az, aminek a legvisszataszítóbbnak kellene lennie.

Háromszáznál is többen voltak, többen, mint egy MTK-meccsen az NB I-ből, ez az NB III Nyugati csoportja. De a stadion új, a Hévizi úti sportpályát 1,7 milliárdból, benne 1,2 milliárd TAO-pénzből varázsolták újjá.

*

Végül bevásároltam, 0–0 lett a rangadó, akciós volt a bébispenót.

(Kiemelt képünk illusztráció, nem a TVE-pályáról, hanem a Népstadionból, 1953-ból, Fortepan / Nagy Gyula)