Nem lehet elvitatni a Fidesztől, hogy valaha hiteles antikommunista párt volt. Aztán ahogy teltek az évek, az antikommunista szólam úgy silányult semmitmondó, bár továbbra is bőszen pufogtatott retorikai klisévé. Hogy az elvek szintjén valójában mennyire nem számít már Orbánéknak a kommunizmus megtagadása, azt mindennél jobban mutatja, hogy az egykori III/II-es operatív tisztet, Tasnádi Lászlót éppen az 56-os forradalom hatvanadik évfordulóján léptette elő rendőr altábornaggyá a köztársasági elnök.
A kormány most éppen a Heinekennel vívott háborújában használja fel ürügyként a diktatúrák jelképei elleni küzdelmet, Lázár János és Semjén Zsolt jegyezte törvényjavaslat végéről csak egy kacsintós szmájli hiányzik.
Nem számít az sem, hogy ezzel a cinizmussal elegy primitív bosszúpolitikával
Az elmúlt 27 évben ugyanis magasról tettek arra, hogy van-e piros csillag egyes sörös dobozokon és tornacipőkön, most viszont képesek a kollektív társadalmi emlékezetre meg a diktatórikus rendszerek brutalitására hivatkozni, egy sörkészítő vállalat megleckéztetésének eszközévé degradálva negyven év bűneit és szenvedéseit.
Szerencsére a Fidesznek van egy Kósa Lajosa is, aki hajlandó szemrebbenés nélkül letagadni, hogy az intézkedés a Heineken ellen irányul, egyszerűen épp most jött el az ideje, hogy „a vizuális környezetünket ne szennyezzük tovább, főleg ilyen kereskedelmi célokra hivatkozva, önkényuralmi jelképekkel”.
Erre az arcátlan cinizmusra legfeljebb az lehetne – igaz, erősen megkérdőjelezhető – mentség, ha a nyomásgyakorlással magyar kormány elérhetne bármit az Igazi Csíki Sör érdekében. Erről viszont szó sincs, a Heineken két éve küzd azért, hogy az egyik termékére hasonlító márkanevet ne használhassa a székely sörgyártó, januárban pedig megnyerte az erről szóló pert a román táblabíróságon, nyilvánvalóan nem fogja kezdeményezni a számára kedvező ítélet megsemmisítését.
Lázárék törvényjavaslata így nem más, mint a Heineken demonstratív megfingatása, miközben egy kiskapuval azt is biztosítják, hogy a többi vörös csillagot használó márka kibújhasson a törvény alól. A két év börtönnel fenyegető tervezet szerint ugyanis ha egy kérelmező bizonyítani tudja, hogy az önkényuralmi jelkép használatához olyan magánérdek fűződik, amely nem sérti társadalmi csoportok érzékenységét, akkor továbbra is használhatná a jelképet.
És hogy mi alapján fog eldőlni, hogy a magánérdek sérti-e az társadalmi érzékenységet? Természetesen
De rendben van, tetessük magunkat az elviselhetetlenségig naivnak, és legalább a játék kedvéért vegyük komolyan a kormány szavait. Sőt, gondoljuk tovább. Ha valóban az a cél, hogy mostantól figyeljünk oda a társadalmi csoportok érzékenységére, akkor nem kellene megállni a vörös csillagnál, hiszen tele van ország olyan mementókkal, amelyek legalább annyira emlékeztetnek a kommunizmus rémtetteire, mint a Heineken emblémája.
Vegyünk néhány példát, mit kellene még eltüntetni azonnali hatállyal a szemünk elől, hogy végre mindenki nyugodtan alhasson.
A budapesti trolibuszok
A második világháború utáni első trolivonal 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján indult, ebből az alkalomból kapta a számát, és teremtette meg a trolibuszok 70-nel kezdődő számozásának gyalázatos hagyományát. Hogy a főváros és közlekedési vállalatai máig nem változtatták meg a véreskezű diktátort dicsőítő számozást, azzal – Kósa Lajossal szólva – önkéntelenül is hozzájárulnak a kommunizmus lopakodó társadalmi elfogadtatásának legitimációjához.
M3 csatorna
Noha a hatalom mindent elkövet, hogy megtisztítsa a környezetünket a kommunista szennytől, az állami nosztalgiacsatorna mégis folyamatosan ontja magából a Kádár-kori kultúrpolitika gulyásszagtól átitatott műsorait. Nem azt mondjuk, hogy fosszák meg a magyar nézőket a Szomszédok vagy az Öregberény ismétléseitől, de jóval szigorúbban ki kellene szűrni a kártékony ideológia üzeneteket egy-egy régi Ki mit tud? vagy Cimbora leadása előtt.
József Attila
Bár a Parlament elől szerencsére már elköltöztették a szobrát, amely 2013 óta a Duna-parton nézi, hogyan úszik a dinnyehéj, köztereken, könyvesboltokban és könyvtárakban továbbra is lépten-nyomon bele lehet botlani a hosszú éveken át kommunista eszméket terjesztő költőbe. József Attila hiába volt az egyik legnagyobb magyar géniusz, be kell látni, hogy bizonyos versei „kifejezetten károsak a kollektív társadalmi emlékezet szempontjából”. Ugyan Kiss Tibi varangykirályos verse óta tudjuk, hogy Magyarországon most is művészi szabadság van, illene végre felrúgni a liberális tabukat, és gondoskodni arról, hogy legalább az iskolai szöveggyűjteményből száműzzük szocialista szellemű verseket.
Szocialista városok
Az 1948–1953 között kidolgozott területfejlesztési és ipartelepítési tervek legfőbb célja az új szocialista városok létrehozása volt. Egy 2002-es Századvég-tanulmány szerint 11 magyar települést sorolunk a szocialista város kategóriájába: Ajkát, Dunaújvárost, Kazincbarcikát, Komlót, Oroszlányt, Ózdot, Salgótarjánt, Százhalombattát, Tatabányát, Tiszaújvárost és Várpalotát. Bár a települések többségét már azelőtt jelenlegi nevén nevezték, hogy városi rangra emelkedtek, de például Kazincbarcika és Dunaújváros (korábban Sztálinváros) még a nevét is a pártközponttól kapta, vagyis több ezer honfitársunk a mai napig arra kényszerül, hogy a diktatúra emlékével terhes lakcím alatt élje az életét. Ideje lenne már végre ezeken a vidéken is lezárni a rendszerváltást, és átkeresztelni a sokat szenvedett településeket.
Tunéziai nagykövetség
Több állam zászlajában a kommunizmustól függetlenül a mai napig megtalálható a vörös csillag. Ilyen Új-Zéland, Dzsibuti, Tunézia, Panama, Zimbabwe, vagy a csak Törökország által elismert Észak-Ciprus. Tunéziának ráadásul nagykövetsége is van Budapest, így aki gyanútlanul sétálgat a XII. kerületi Nárcisz utcában, könnyen belefuthat egy nyugtalanító vörös csillagba. Javasoljuk a külügyminisztériumnak, haladéktalanul vegye fontolóra venni, mit lehet tenni az áldatlan állapot megszüntetése érdekében.
+1: Washington
Bár szerencsére ez a veszély a magyarok többségét nem fenyegeti, Orbán Viktor előtt jó esély nyílt rá Donald Trump megválasztásával, hogy előbb-utóbb végre meghívást kapjon az Egyesült Államokba. Ez esetben azonban a magyar miniszterelnöknek meg kell hoznia egy nehéz döntést: vagy szóvá teszi vendéglátójának az amerikai főváros, Washington D. C. lobogóján éktelenkedő három vörös csillagot, vagy nyel egy nagyot, és profi politikusként tartja magát a diplomáciai protokollhoz.
