Tompa: Pszichó

Nagyon sok pszichó van abban, ami történik.

Állítom, három motívum, drive mozgatja a hatalmat most irányító embert, az egyik, amit hazulról hozott, a másik a ’94-es vereség sokkja, a harmadik a bő évtizeddel ezelőtti tévévita az előző miniszterelnökkel.

Háromféle megaláztatás, aminek a kompenzációja és megbosszulása hajtja előre, és az, hogy bármi áron elkerülje a hasonló élményeket, blamázst és galaktikus frusztrációkat, melyek feltárják inkompetenciáját és nevetségessé teszik őt (nem arra a vonal alatti urban legendre gondolok, amit intellektuálisan kevésbé igényes fodrászsegédek hablatyolnak egymás közt a főminiszter grazi pszichiátriai kezeléseiről, ez ugyanúgy nem téma, mint a főminiszter cigány származása, nívótlan és említésre sem méltó pletykák ezek, melyeknek semmi relevanciájuk, szégyenletesek és semmilyen körülmények között nem jönnek szóba érvekként, noha még értelmes emberek is képesek a szájukra venni őket).

Nem, ami meghatározó, a gyerek- és főleg a kamaszkori rúgásokkal fűszerezett verések, a félelem, amit előidéztek, és a minta, amit a problémamegoldás e brutális módja jelentett, hogy a hatalmat így, az empátia elvesztésével kell gyakorolni, mely mintát tovább transzferál a társadalom vezetésébe.

A ’94-es választások gigászi pofára esését a Lendvay utcai székházban ünnepelte a jelen főminiszter, teljesen behorpadva, egy emeleti sötét szobában hokizva, pontosabban elbújva nézte a hokidöntőt, egy szemtanú (lobster thermidor) szerint:

a “kemény mag”, Orbán, Kövér, Áder, Deutsch, és még páran felvonultak egy elzárt részben levő emeleti szobába, ahol az éppen akkor zajló NHL hokiliga döntőjének a közvetítését nézték. A választás éjszakáján a székházban összegyűlt szimpatizánsok nem is találkozhattak a “vezérrel” és társaival, csak a holdudvarhoz tartozók, mint pl. Bayer Zsolt folytattak a földszinten kis műanyag poharakkal a kézben élénk eszmecserét. Még a pártokat körbehaknizó, viharos gyorsasággal berontó Várszegi Gábort is csak nagy nehezen engedték fel a biztonságiak. Az este folyamán Deutschék néhányszor lenéztek a földszinten tolongó híveik közé, üdvözölve barátaikat, ismerőseiket… Orbán nem jött le egy percre sem a tv-szobából. Nyilván egyedül könnyebb volt szembesülnie az előre nem várt katasztrofálisnak mondható választási vereséggel.

A tévévitán (KISZ-titkárok magyaremberező vitája) az erőtlen, pocsék formában izgatottan nyeldeklő, üres panelekkel dobálózó mostani főminisztert porig alázta a gunyoros, pozőr, személyeskedő, szintén demagóg akkori főminiszter, két pali, akik gajra vitték az országot, mert megérdemeljük.