Az Annie Hall című filmben, amíg a Woody Allen által életre keltett figura csak latolgatta, hogy szakít, addig a partnere, akit Diane Keaton személyesített meg, nem lacafacázott, és kimondta a bűvös szót: vége.
Engem ugyan a szüleim megtanítottak, hogy vannak szakításra alkalmas és alkalmatlan helyzetek, én azonban tapasztalatlan maradtam, mert engem a definiált esetekben idejekorán ragadtak el az indulataim, és mire kiszálltak belőlem, addigra minden(ki) romokban hevert körülöttem.
Lehetetlen volt az eredeti állapotot helyreállítani.
Az, hogy nem lett belőlem a szakítás nagymestere, nem gátolt meg abban, hogy képessé váljak arra, hogy megmondjam – szerintem, a tévedés minimális/maximális kockázata mellett –, milyen konfliktusokból jöhetnek létre válások, és milyenekből nem.
Az például, hogy valaki egy hosszabb kapcsolatból, csak úgy ukk-mukk-fukk, váratlanul lépjen le, olyan ritkának számított, mint a fehér holló. Előfordulhatott ilyen, de ez a kivételek számát gyarapította, mert a válásokat az esetek zömében hosszú és sokeseményes folyamatok szokták megelőzni, amelyek ráadásul nem szükségszerűen kell, hogy odavezessenek, hogy valamilyen visszafordíthatatlan záróakkord állja el az ominózus út végét.
A válások zöme kétszereplős történetek, melyekben a felek különböző arányokban, de osztoznak a felelősségben.
Kálmán Olga esete azonban más. Neki sikerült meglepnie az ATV vezetését, közvetlen főnökét, a hírigazgatót – név szerint: Németh S. Szilárdot –, akinek az Egyenes Beszéd műsorvezetőjével, együttműködésük hatodik évében nem voltak balsejtelmei, ezért aztán kellőképpen meghökkent, amikor a „céges” karácsonyi buli végén, „az ajtóban” közölte vele a televíziója egyes számú sztárja, hogy „beszélniük kell”.
Akkor derült ki, hogy a műsorvezető felmondott (Index: Minden fán nem terem Kálmán Olga), mert: „váltania kellett”. Mivel az interjú készítőjét minimálisan sem foglalkoztatta, hogy a hírigazgató múlt időben előadott történetében nincs magyarázat arra, hogy milyen módon vihette végbe Kálmán Olga ezt a tettét, ezért most néhány felvetéssel élnék:
- levelet írt, ám az nem érkezett meg időben, vagy
- más fontos emberrel közölte a hírt, ám azt az illető elfelejtette a hírigazgatóval megosztani.
Ez valószínűleg már sosem tudódik ki, de a végeredmény szempontjából nincs is jelentősége.
Miután a kérdést az arra hivatott elfelejtette feltenni, sosem fog kiderülni, hogy mit „érzett meg” visszagondolva Németh, amiről azt mondta sejtelmesen: „vannak olyan kapcsolatok, amik minden veszekedés nélkül elfáradnak”.
Hogy ennek dacára, vagy éppen ezért marasztalta-e a műsorvezetőt? Ezt sem fogjuk megtudni, mert az erre vonatkozó kérdést is elfelejtette feltenni a szerző.
A Heti Hetes producere sem magától, hanem az RTL Klub programigazgató/vezérigazgató-helyettese leveléből (!) tudhatta meg, hogy idén 40 adás helyett csak 17-et gyárthat le. Ónodi György nem véletlenül hivatkozott gazdasági okokra a Blikknek (Csendben kinyírták a Heti Hetest, Havi Négyes lesz belőle), pedig Kolosi Péter – szerintem – elég egyértelműen fogalmazott, amikor ugyanott azt nyilatkozta: „a Heti Hetesnek meg kell újulnia”.
Az ellentmondást ezúttal sem próbálták kérdésekkel feloldani.
Pénteken egy egészen kiváló embertől vesznek végső búcsút barátok, ismerősök Budapesten, a Kongresszusi Központ Bartók termében, délután három órától.
Kakuk György január 3-án, kedden reggel – mert éppen itthon volt, és nem Törökországban, Görögországban vagy Szíriában térképezte fel a migránsok útját – elkísérte a kisfiát az iskolába. A Rózsakertben lett rosszul, ott, ahol mi is gyakran találkoztunk. A mentők másfél órán át próbálták visszahozni, de 52 éves testébe nem tért vissza az élet.
Három gyermekével, barátaival, a Demokratikus Koalíció közösségével, a Magyar Narancs olvasóival együtt – és még sokan mások –, én is meg vagyok döbbenve. Ki lehetett az, aki kész helyzet elé állította?
Ő maga nem lehetett, mert nem jelezte, hogy lelépne, de – tudtommal – más sem állította válaszút elé.
Akkor pedig marad a költői, ezért megválaszolhatatlan kérdés: hogyan fáradhatott el Gyuri teste ennyire váratlanul?
És bár a felvetés nagyon hülye, ahogy a példa mutatja, erre is van válasz: így.
Kár érte/d.
Gyurka!
Gyere vissza! Sokakkal együtt marasztalnálak. Egy csomó megbeszélendő kérdésünk maradt. Volna még itt teendőd.
