Nemes bosszút állt rajtam egy barátom, akinek pár évvel ezelőtt, amikor Skóciában éhezett, magyar finomságokkal teli csomagot postáztunk, Globus halászlékonzervet, Tibi csokit, sertésmájkrémet, sok más finomságot. Tegnap, karácsonyi díszcsomagolásban megérkezett Magyarországról a küldemény: 1 db barackos Fornetti.
Zsebre vágtam az ajándékot, és elvittem a disznónak. Finom barackos Fornetti, mondtam és megsimogattam a fenséges ételt lakmározó kocát. Hajnalban a disznó elvonult a hegy tövébe, a sűrű növényzet közé, a pálmafák alá, hogy átadja a birtokába került szépséget a természet körforgásának. Mire a nap felkelt, a hegyekről lezúduló saras esővízzel az öbölbe költözött a nyugati aluljáró, és a korallok közt csövezve barackos Fornettit csipegetett a tenger élővilága, és egy barrakuda, miután lenyelt egy szardinellát, és a szeme kidagad, egy part menti szikla tövéhez penderülve így szólt: mikor indul a következő személyvonat Ceglédre?
