Azt senki sem vonja kétségbe, hogy sok nyugdíjasnak nagy segítség karácsony előtt a 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány, amelyet – hosszas huzavona és találgatások után – végül az amúgy is túlterhelt és kizsigerelt postások juttatnak el az érintetteknek.
Sejteni lehetett, hogy lesznek gondok: valószínűleg sokkal egyszerűbb lett volna a 10 ezer forintot készpénzben vagy a nyugdíjutaláshoz hozzácsapva eljuttatni a címzettekhez, de ki venné magának a bátorságot, hogy kritizálni merje az ünnepi akciót? Valamiért a döntéshozók mégis az Erzsébet-utalvány mellett döntöttek, ezzel pedig egyrészt az elköltés tekintetében korlátok közé szorították a nyugdíjasokat, másrészt újabb mázsás súlyt tettek a kézbesítők hátára. De nem csak ők fizeti meg a logikátlannak tűnő lépés árát.
Sok érintett számára ugyanis nem egyértelmű, hogy mire jó és hogyan használható az Erzsébet-utalvány, ami érthető:
A káoszról a saját szememmel győződtem meg egy országos kiskereskedelmi lánc egyik belvárosi egységében, kedd délelőtt fél 12 körül. A kerületben mostanában szórhatták ki az utalványokat, mert a vásárlók túlnyomó többsége az idősebb korosztályból került ki, a kasszáknál pedig lelkesen-idegesen szorongatták, sokan borítékostul az Erzsébet-utalványokat. Ebben az időszakban ritka az ekkora tumultus, még a karácsony közeledtével is, nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy miért lehetünk ennyien az üzletben.
Ahogyan arra sem volt nehéz rájönni, hogy miért kígyózik több méteres sor mindkét kassza előtt és mi annak a bizsergető feszültségek az oka, ami már a boltba belépve megcsapja a vásárlót. Öt termékkel a kosaramban álltam be az egyik sorszörny végére. Néhány perc után arra lettem figyelmes, hogy egy tapodtat sem mozdultunk, még mindig a papírzsebkendők és a borok között cövekelek. Újabb tétlen percek után következetesen figyeltem a kasszákra, ahonnan passzív-agresszív sóhajok majd az elégedetlenség hangjainak foszlányai jutottak el hozzám. Újabb pár perc után összeállt a kép.
Egy idős hölgy erőteljesebb hangon azt nehezményezte egy huszonéves pénztárosnál, hogy bár 9980 forintért vásárolt, abból csak 4450 forint értékben váltanak be utalványt. A hölgy arra is panaszkodott, hogy az utalványok használatára vonatkozóan nem helyeztek el tájékoztatót a bejáratnál, illetve hogy
Nem mindegy maguknak, hogy mit veszek belőle? A pénz az pénz!
Szemben, a másik kasszánál egy cseppet sem volt jobb a helyzet: egy idős úr készpénzt szeretett volna visszakapni az Erzsébet-utalványból, a kasszás fiú válaszaival pedig annyira nem volt megelégedve, hogy egyre csak azt hajtogatta, hogy
de hát ez 2000 forintot ér, rá van írva.
Megemelem kalapom az érintett kereskedelmi dolgozók előtt, akik csak ma ki tudja hányadszorra futották le ugyanazokat a köröket és kedvesen, udvariasan informálták az utalványtulajdonosokat. Egyiküknek könnyes volt a szeme, zavarban volt ő is, mi is. Hogy mennyire lehetett fáradt és kétségbeesett, arról csak remegő kezei árulkodtak. Mire a hölgy problémáját megoldotta a könnyes szemű lány, szemben eszkalálódott a helyzet, az idős úr kissé a sorban állók felé fordulva, fennhangon azt mondta:
Hát el lehetne azt úgy rendezni záráskor biztosan, de ilyenek maguk.
Egy közeli barátom egy másik lánc egyik egységét vezeti, hasonló tapasztalatokról számolt be: csalódott utalványosokról, türelmüket vesztett, az idegösszeomlás szélén egyensúlyozó eladókról beszélt és arról, hogy ebben a helyzetben még elviselhetetlenebb, hogy a közeljövőben esélyük sincsen akár csak 3-4 nap szabadságot is kivenni.
Minket rohadtul nem győzött meg Orbán utalványa, a pénzzel negyedannyi gond nincs, mondta, majd rohant vissza, várták a szállítók a hátsó bejáratnál.
És hogy miért van szükség ezekre a felesleges, energiapazarló ütközésekre? Mert nagyon-nagyon sokan még mindig nem tudják, hogy
Egyik kollégánk ma egy postán a szemtanúja volt, hogy egy hölgy bevitte az utalványait és ott érdeklődött arról, hogy mit is kezdhetne velük. Más a miniszterelnök levelére adott válaszban kérdezte meg, hogy mi is az az Erzsébet-utalvány? Akad olyan is, aki a gázszámlát fizetné vele vagy a gyógyszertárban költené el. Csalódni fognak.
Felesleges idő, felesleges energia, felesleges idegesség ez az ünnepek előtt csapágyasra járatott postások, kereskedelmi dolgozók és a perforált utalványvilágban elvesző nyugdíjasok számára is.
Hogy mindenkinek csak egy picit is könnyebb legyen ez a feszített időszak, vegyük végig, hogy
- az Erzsébet-utalványokkal csakis élelmiszert lehet venni. Ha ötféle terméket vásárolunk és ebből csak kettő élelmiszer, akkor csak annak a kettőnek az árát fedezhetjük az utalvánnyal. A kasszás/pénztáros/eladó nem tud mit tenni, el kell számolnia. Nem rajta múlik, ő valószínűleg segítene, ilyen a rendszer.
- Az Erzsébet-utalványból nem lehet készpénzt és Erzsébet-utalványt sem visszaadni. Jól ki kell számolni, hány forint értékben költ a megajándékozott, különben vagy veszni hagyja az értékes forintokat vagy rá kell fizetnie. Senki sem fog készpénzt kapni a boltban az utalványért. A kasszás/pénztáros/eladó keze ebben az esetben is meg van kötve: el kell számolnia, ez nem az ő döntése. Ő valószínűleg segítene.
Ennyit kellett volna harsognia a tévéknek, rádióknak, ezzel kellett volna teleírni a lapokat. Mennyivel békésebben futhattunk volna neki ennek a borzalmasan nehéz év lezárásának.
