Nagy szeretettel gondolok vissza nahai szállásadómra, Hitoshira. A három közösen eltöltött nap egy életre összekovácsolt minket. Ritkán kerül egymáshoz ennyire közel két ember. Hitoshi azt írta magáról, hogy szereti a curryt, a rock zenét és a sört. Azt is írta, hogy jó lenne, ha együtt fedeznénk fel Okinawa rejtett szépségeit, majd azzal zárta bemutatkozó levelét: let’s drink together! Izgatottan vártam a találkozást, és nem is kellett csalódnom. Hitoshi ott várt az ajtóban, ahogy megbeszéltük és amikor a huszonnégy órás út után felsóhajtottam, hogy végre, megérkeztem, ő azt felelte: yes. Gyorsan zuhanyoztam egyet, átöltöztem és a sok repüléstől szédelegve, de lelkesen megálltam Hitoshi előtt. Na, megyünk a kocsmádba, kérdeztem, mire Hitoshi azt felelte: nem. Miután ilyen jól elbeszélgettünk, körülnéztem a városban, amikor pedig visszatértem, mondtam Hitoshinak, hogy láttam a kocsmáját, láttam, hogy 9-kor nyit és 4-kor zár, de ma nem megyek le, majd inkább holnap, mert álmos vagyok, aludnom kell. Hitoshi az asztalnál, a számítógépénél ült törökülésben, fel sem nézett, csak annyit mondott: ok. Másnap aztán még komolyabban belecsaptunk a lecsóba. Hitoshit a telefonja, a Nessun dorma ébresztette 7 körül. Korán elment, este pedig korán feküdt, nem ment dolgozni, mert keddenként szünnapot tartott. Mindezt természetesen meg is beszéltük. Hitoshi, mondtam, ma aztán biztosan megnézem a bárodat. Keddenként zárva vagyok, felelte, aztán elment aludni. Az utolsó estére hagytuk tehát a legnagyobb elhajlást. Felvettem a hawaii ingemet, egy Hawaii-on gyártott inget, amit Pearl Harbor megtámadásának 75. évfordulóján vásároltam egy okinawai turkálóban, és elindultam a kocsmába. Nyitva volt. Szevasz, Hitoshi, mondtam és felugrottam a bárszékre egy fiatalember mellé. Hitoshi motyogott valamit japánul és elment a sarokba. Na, kiáltottam utána, let’s drink together, kérek szépen egy sört, mire Hitoshi mosogatni kezdett, poharakat törölgetett, de sört azt nem adott, csak amikor már a mellettem ülő fiatalember is arra kérte. Azok után, hogy ilyen átkozottul jól elsörözgettünk, elképzelni sem tudom, milyen lett volna, ha Okinawa rejtett szépségeit is együtt fedezzük fel.
