Ha jól emlékszem, 2009-ben, a Láng Téka kerek évfordulóján találta ki a Pozsonyi Pikniket Rédei Éva. A Pozsonyi Piknik – innen PP – meglátásom szerint egy olyan polgári/alulról jövő kezdeményezésnek indult, ami arra volt hivatott, hogy a környék lakói – főleg Újlipótváros – vidáman vehessenek búcsút a nyártól a Pozsonyi úton – általában – szeptemberben, szombaton. Kezdetben a PP intim volt és kicsi. Szerény kínálatú és spontán. Hja, és nem mellékesen sikeres. Hogy szerette a nép, onnan lehetett észrevenni, hogy részt vett rajta. Voltak, akik sütöttek és főztek, hogy aztán levigyék azoknak, akik csak bámészkodtak, vagy akik azért voltak jelen, hogy produkcióikkal – ének, tánc, felolvasás – elkápráztassák a nagyérdeműt.
A kis PP évről évre nagyobb lett. Arra kevesen figyeltek fel, hogy közben kezdett kicsit a Kisgömböcre emlékeztetni. Lett egyesület, meg KFT, meg önkormányzati, meg egyéb támogatás. A PP kihízott ruhácskáját egyre nagyobbra cserélte. Rédei Éva ma már „csak” egy tiszteletbeli elnök, amolyan megpihent-fáradhatatlan nyugalmazott aktivista, aki azért egy sátor erejéig most is megjelent az eseményen.
Az idei PP – ami jól megindokolhatóan a szomszédos rakpartra és vasárnapra került „át” – más okból lesz emlékezetes, mint elődei.
Történt, hogy a PP egyik médiapartnere – bizony, már az is van neki! – úgy döntött, hogy a sátrában elárverez néhány lovagkeresztet.
Hogy mi volt ennek az előzménye?
Hát az, hogy mostani nem pártunk, de azért kormányunk egy olyan embert talált kitüntetésre méltónak, akitől halmazati társai közül sok-néhányan, annyira kiakadtak, hogy nem vitatván érdemüket, elhatározták, tüntetően megválnak attól, amit kaptak. A zöm azt helyezte kilátásba, hogy mindent visszaküld a feladónak, miközben annak csak az irányítószáma volt változatlan, néhányan – Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Iványi Gábor, Niedermüller Péter, Novák András, Polgár András, Szilágyi Sándor – ennél sokkal elmésebb megoldással hozakodtak elő és jótékony célra, aukcióra ajánlották fel érdemességüket.
Hazánk egyetlen világhírű rádiója meglátta a lehetőséget és kapva kapott az alkalmon.
Médiapartnerség ide, médiapartnerség oda, a PP szervezői erről a múlt hét péntekéig egyáltalán nem tudtak semmit, amit csak azzal tudok megmagyarázni, hogy nem zárták ugyan el a rádiójukat, de nem is hallgatták. (A sorok között olvasóknak: ez egy Mosonyi Aliz parafrázis.) A PP egy baráti telefonból értesült a szerintük nem jó „tréfáról”. A PP a statútumára hivatkozott, ami – számukra legalábbis – egyértelműen mondta ki, hogy a PP nem politizál.
Az eseményt pedig politikainak minősítették.
Ebből aztán lett egy nem is olyan kis értelmezési vita, de a PP értelmezése nem hatott a világhírű rádióra, cserébe a világhírű közleményétől nem hátrált meg a PP. A Klubrádió – világhírű dekódolva – nemcsak azt jelentette be, hogy távol marad az eseménytől, de kemény szavakkal illette a PP hozzáállását:
Ez a gyáva, megalkuvó magatartás – a fortélyos félelem – vezet ahhoz, hogy újszínházak, művészeti feketegyurkák, üres hátoldalak tömkelege akadálytalanul végezze agyromboló munkáját.
Ez azért okozott nem kis felfordulást.
Hogy miért?
Mert a PP közönsége és a KR hallgatói között bizony nagy a halmazati azonosság.
- Ki mellé kell állni?
- Melyik ujjukat harapják meg?
- Hogyan lehet elmenni vasárnap, hogy közben ne hagyják cserben kedvenc rádiójukat?
- Nem mellesleg, hogyan lehet elkerülni azt, hogy egy vasárnapi kiruccanásból Fidesz-bérencség váljon?
A harcosabbjának egyszerű volt a helyzete, nem volt ugyan miről lemondaniuk – nem volt erre alkalmas kitüntetésük -, arra viszont kiváló lehetőség állt elő, hogy meg lehessen hirdetni egy bojkottot a PP-vel szemben, amiben a lelkesebbje már-már az október 2-i népszavazás főpróbáját is meglátta.
A felháborodottak zömének önzetlensége felől szemernyi kétségem sincs, a felháborodást generálók közül néhánynak azonban okozott némi fejfájást dühük aktív kinyilvánítása, mert ehhez egyeztetni kellett előtte a kiadójukkal, mert nekik a PP – igen! – dedikálási alkalom volt. A kiadók bölcsek voltak: kisátoroztak ugyan, ezzel párhuzamosan azonban lemondtak azokról a szerzőikről, akik távolmaradásukkal akartak fityiszt mutatni.
Árnyalja a képet, hogy néhány klubrádiós, műsorszolgáltatójuk bojkottjára fittyet hányt. Azok, akik nap mint nap beszélnek, nem pártunk, de azért kormányunk összeférhetetlen magatartásáról megtaláltak az ehhez vezető utat a móddal együtt.
Hétfőn a PP ugyan kiadott egy közleményt, de arra már a kutya sem volt kíváncsi.
Szerintem annak se tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget, hogy a vasárnapi PP látogatottsága – állítólag – harmadával haladta meg a tavalyit.
Happy end nincs? De van!
Jelentem, van mód, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mert kedden délben, a Klubrádió honlapján – bölcs visszakozottság! – a következőket lehetett elolvasni:
A szeptember 4, vasárnap 11.00-17.00 közötti időben tervezett árverés (többek állami elismerésének a szegény gyerekek javára történő értékesítése) a Pozsonyi Piknik, Klubrádió által fenntartott sátrában a szervezők akaratának tiszteletben tarásával elmaradt. Az aukciót ettől függetlenül megtartjuk.
- Időpont: szeptember 12-e, hétfő, 16 óra 30 perc.
- Helyszín: Wesley János lelkészképző főiskola.
Mi több, további felajánlók látták meg az alkalomban a lehetőséget – vagy fordítva –, és most már Király Júlia, valamint Szász János is árverésre bocsájtják kitüntetésüket.
Mit mondhatok erre?
