Azóta se tudom törölni az emlékezetemből a képet, amint a csillogó szemekből lefelé peregnek a könnycseppek.
Kegyetlen játékot űznek a kicsikkel az RTL-ben a Kicsi óriásokban.
Pedig minden ugyanúgy zajlik – mondhatni professzionálisan -, mint bármelyik másik tehetségkutatóban, csak éppen a szereplők – GYEREKEK! Nem óriás kölykök!
Nem arról van szó, persze, hogy a gyermekektől távol kellene tartani a versenyt. Csakhogy minden vetélkedés, amely vérre megy olyan, mintha háborúba küldenénk őket.
Tudom, hogy más csatornákon is voltak kölyökversenyek, kibuggyantak könnyek. Csak nem így, nem ennyire megalázóan! A veszteseket nem leküldték a 100 néző közé a szüleikhez, hadd pironkodjanak nagy nyilvánosság előtt.
Azt hiszem, a veszteseket sokkal jobban kellett volna pátyolgatni, szeretni, mint a fordulóból győztesen kikerülőket. Akik még úgyis kapnak dédelgetést, figyelmet, a harc keserűségét mellőzve!
Megrendülés nélkül sokkal hasznosabb volna!
