Kedves magyar Barátaim!
Én már nem értem, mi folyik nálatok.
Miféle királyotok van nektek? Milyen király az, aki lovaggá üti azt az antiszemita, cigánygyűlölő talpnyalóját, aki tettei és szavai miatt méltatlan lett volna a neki adományozott lovagkeresztre?
Amit a királyotok tett, azt jelenti, ő maga is ugyanúgy gondolkodik, ugyanazt vallja, ugyanúgy érez, mint az érdemtelenül kitüntetett udvari írnoka.
Egy igazi lovag erényei megkérdőjelezhetetlenek. Annak kell lennie!
Nem lovag az, aki az erkölcsös viselkedés helyett etikátlan, és végképp elítélhető magatartással hívja föl magára a figyelmet.
Én csak tudom, minden lovagnak megvan a maga keresztje, és vallom: csak erkölcsös, tiszta, kikezdhetetlen, valódi lovagnak lehessen lovagkeresztje!
Ha egy ilyen, többszörösen levizsgázott emberből lovagot kreálhat a királyotok, akkor az országotokban, éppúgy, mint az utóbbi években sorozatban, bármi megtörténhet.
Mostantól nem elég, hogy az igazi lovagok lemondanak lovagi címükről, és visszaadják uralkodótoknak a lovagi címet! Sokkal több kell: távoznia kell az eszement királyotoknak, teljes udvartartásával!
Engem bolondnak tartottak, most is őrültnek fognak tartani, de hát mit is mondanának egy tisztalelkű lovagra az eszement gazok?
Szurkolok nektek, Isten legyen veletek, és Isten irgalmazzon a fölöttetek basáskodó királynak és megvásárolt talpnyalóinak!
A réginél is búsabb képű lovag: Don Quijote
