Poszt ITT

Karafiáth: Alakul a Sötét Tahó Lovagrend

Új értelmet nyert minálunk a “sötét lovag” kifejezés. Most, hogy a Szent Kenyér Ünnepén rá tudtak tenni a dolgokra még egy lapáttal, azaz meg tudták fejelni Bencsik március 15-ei díjazását, semmi kétség, hogy maga

a Magyar Érdemrend lovagkeresztje paródia lett, megkapni kínos, alakul a Sötét Tahó Lovagrend, az elme és a józan gondolkodás ellenfeleiből.

És sajnos nem kérdés, diadalt aratnak-e. Semmi kétség, hazánkban ők a példák, a példaképek, a követendők.

Mióta nyilvánossá vált a díjazottak névsora, sorra jelennek meg a tiltakozó írások. Kaltenbach Jenő volt ombudsman és Kenyeres István vegyészmérnök egyenesen visszaadja a korábban kapott Lovagkeresztet, Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja pedig közleményben szólította fel Ádert, vonják vissza Bayer kitüntetését. Nem fogják visszavonni, erre mérget vehetünk. Miért is tennék?

Ne legyenek kétségeink, helyénvalónak gondolják az egészet, Bayer nekik nemhogy belefér, hanem éppen hogy piedesztálon a helye. A legelsők között.

Hiába kiabálunk, és hiába szólalnak fel a sértettek vagy a pusztán normálisan gondolkodók. A szombat.org-on például Köves Slomó nyilatkozott, és minden szavával egyetértek:

Nehezen tudom értelmezni, hogy aki hétről hétre a gyűlölködéssel hívja fel magára a figyelmet miért és milyen teljesítményre érdemel állami kitüntetést. A zsidó közösség számára kifejezetten bántó, hogy Bayer, aki nem egyszer antiszemitának is minősíthető szöveget írt, bármilyen állami elismerésben részesül. Az állami kitüntetéseket az egész nemzet, tehát a zsidó közösség nevében is adja a kormány. Mi is büszkék vagyunk azokra a díjazottakra, akik valóban kétségbevonhatatlan teljesítménnyel mutatnak példát. Ezért vagyunk kénytelenek megszólalni akkor, ha olyasvalakit tüntetnek ki, aki tevékenységével éppen a nemzeti közösség egyes csoportjai ellen szít gyűlöletet.

Nem, nem fogják a kitüntetést érvek és érzések miatt visszavonni, sőt, nem csodálkoznék, ha idővel minden közöttünk grasszáló futóbolond egy-egy magas állami kitüntetés büszke tulajdonosa lenne. És mégis, milyen indokkal vonnák vissza: „Bocs, ezt benéztük?” vagy „Bocs, ti túlérzékenyek, visszavesszük, hogy ne legyen hőbörgés, de azt tudjátok, hogy szerintünk jól döntöttünk?”.

És tényleg ezt gondolják, gondoljunk Schmidt Mária facebookos üdvözlőszavaira:

lovagkeresztet kapott a keresztes lovag, aki nem engedi, hogy értékeinket, hagyományainkat, érzéseinket és józan eszünket elveszítsük!

Agyrém, sokk, döbbenet. Sajnálom azokat, akik mellette díjazottak lettek, sajnálom, hogy Bayer bepiszkít maga körül mindent. Sajnálom, hogy idáig juthattunk. Sajnálom és szégyellem. Ez egy szomorú örvény, nem állunk meg itt.

Tényleg, miért is érdemelte ki Bayer, amit kiérdemelt? Lázár szerint minden díjazottnál aranyfedezet a teljesítmény. Ezen gondolkodjunk el mélyen. A Miniszterelnökség persze gyorsan indokolt, mosakodott, de egy szavukat se higgyük. A neten olvastam egy érdekes meglátást a zavaros magyarázkodással kapcsolatban:

Ha Bayer kitüntetést érdemel a Gulag telepein raboskodók sorsának és az erdélyi magyarság bemutatásáért, akkor kitüntethetné a kormány Joszif Sztálint kiemelkedő nyelvészeti tudományos munkájáért, Adolf Hitlert pedig példaértékű festői munkásságáért.

Annak is a fényében is minimum visszás az egész, hogy a Médiatanács három hónappal az állami kitüntetés előtt pénzbírsággal sújtotta a Magyar Hírlapot, épp a Lovag miatt. Ott ugyanis csuklóból minden tizennegyedik évét betöltött menekültet potenciális gyilkosnak nevezett. De amúgy is:

kell-e bemutatni újdonsült lovagunkat? Oh, nem, ismerjük jól, mondta, írta eddig is a magáét, nemigen érdekelte se észérv, se emberiességi meggondolás.

Akarjuk-e, hogy egy ilyen figurát helyezzenek elénk? Akarjunk-e ennek az egésznek a részesei lenni? A Best of Bayer igen terjedelmes, hősünk egyszerűen nem tud mellényúlni, minden kényes kérdésben határozott álláspontja van. És a díjból kiderült, hogy sokan – és itt most a kormányzati körökre gondolok – osztoznak megállapításaiban, kisszerű indulatában, kirekesztő gondolkodásában. Bayer például a romakérdésben sem finomkodott annak idején:

Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.

Vagy:

A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.

Épp a menekültek ügyében soha fogta volna vissza magát?

Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket a második emeletről kiugorván is még le kell lőni. (…) Sokkal jobb lett volna, ha ellenállást tanúsít, és lelövik, mint egy veszett kutyát.

De aki kíváncsi hasonlóan kedves kitételekre, bármelyik írásban találhat csemegéket.

Úgy olvastam, szeretett vezetőnk már 2028-ig tervez, gondolom, addig a többi toleráns is sorra kerül. Bár innen nehéz, magasan a léc, Bayer igazi unikum, nehéz a nyomába érni, nála már csak kisebb gazemberek jöhetnek szóba. Ha ez megnyugtat valakit.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik