Úgy megy ez, hogy van az embernek egy dossziéja, amiben éveken át gyűjtögeti az ügyeket. Van pl ez a medgyessys-dosszié, ami jó pár éve meglehet, de ügyesen spájzoltuk, rá is volt írva, hogy ellenméreg, és abban a fakkban tartottuk, amiben a korrupciós ügyeket tartjuk, van sima anyázós fakk, fuck, itt a publikat gyűjtögetjük, van a termelési fakk, itt a focializmus építésének sikereit tartjuk, van aztán trianon fiók és egy árpy feliratú, ebben csuda dolgok vannak, kis fehér por, nyuszik cilinderben, kis cash, satöbbi. És itt van az az itiner is, ami előírja, hogy a korrupciós fakk értékes tartalmát csak a megfelelő alkalommal szabad bevetni, ilyen a mi főbankárunk elleni lejárató hadjárat, amit ezek a sorosfiúk nyomatnak, pedig a Gyuri nem korrupt, végre nyereséges a vaBank, fáj, mi? gecivilek. Ez nem csalás, nem ámítás, ez NER, nereséges, stb. A mi dolgunk tehát nem az, hogy leleplezzük a mi kutyánk kölykeit, hogy utánajárjunk, igazak-e a rágalmak, és télleg ekkora moral insanity-e a főbankár, a főügyész, a főszerkesztő ésvagy a főführer, csak, mert a mi fiaink ügyesek és visszaveszik, amit ezek elzabráltak, hanem hogy időben tereljünk. Ha jön az aktuális háttérhatalmi karaktergyilkosság, legyen olyan aduászunk, amit kib@szunk az asztalra: nesztek, kis g…k, előkapjuk az aktu, jól bespájzolt dossziét, és erről szól a rádió, hogy micsinált a medgyessy, és megin lehet demszkyzni egy jót, ez aztán az újságírás, nem az a paparazzós ún oknyomozás, amivel próbálkozik ez a néhány lelkisérült szocionista, rúgnám ki a széket alóluk, de csak várjatok, csináljuk mink a hangulatot, hogy ha úgy adódik, meglegyen a szokásos hétvégi pogrom, izé, program.
Címlapkép: képkocka Terry Gilliam Brazil című filmjéből
