A feleségemmel pár éve elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a vidéki életet, mondta a családapa, aki másfél éve él a szigeten feleségével és négy gyermekével. Szép családi ház volt, nagy kerttel, medencével, közel Tel-Avivhoz, ahol a biztonság kedvéért megtartottuk a lakást. Aznap, amikor beköltöztünk, átmentem a szomszédhoz, hogy bemutatkozzam. Nem fogadtak valami kedvesen. Undokok voltak. Feltűnt, hogy mindegyik dagadt, az apa, az anya és mindkét gyerek is. Dagadtak. Nagyon dagadtak. Másnap újra kopogtam az ajtajukon. Elnézést, mondtam, megkérdezhetem, miért vagytok ilyen dagadtak? Sok csokit eszünk, felelték. Hazamentem, beültem a kocsiba és elmentem a legjobb csokoládéboltba. Vettem négy kiló belga csokoládét és még aznap odaadtam nekik. Nagyon örültek az ajándéknak és azonnal megkedveltek. Két nappal később, amikor összefutottam az anyukával, megkérdeztem, hogy milyen a csoki. Azt felelte, hogy nagyon finom, már az összeset megették. Két nap alatt. Az összeset. Soha többé nem szóltam hozzájuk.
