Minap Németh Szilárd, az egyik szád mondta az ATV-ben, hogy ti mennyire demokraták vagytok, majd meg is mutatjátok, hogy a kvóta szerinti emberosztás ellen kétmillió ember válaszol majd igennel a nemzeti konzultáció újabb lapján kiküldött kérdésekre. Ez nagyjából úgy hangzik magyarra fordítva, hogy tehettek akármit, haver, ha mi egyszer (nem mellesleg közpénzből!) kipostázzuk a nemzeti konzultáció újabb hazugságformáló díszoklevelét, simán bejelentjük, hogy kétmillió magyar ember válaszolta azt, hogy ők ugyanazt akarják, mint a kormány, ugyanazt, amit Orbán Viktor, függetlenül attól, hogy egyrészt valóban ennyien válaszoltak-e, (egyetértve), másrészt soha nem tudjuk meg, hányan mondtak nemet, ha egyáltalán undorral ki nem dobták a szemétbe, ami oda való.
Viktor, ez az egész egy kolosszális hazugság, mindenki tudja, te magad is, és erre a hazugságra alapozzátok mindazt, amit műveltek. Hazugság a kétharmadotok is, tudjuk ezt is, meg azt is, hogy hogyan értétek el a kétharmadnak mondható egyharmados választási győzelmet.
Éppúgy, mint a hajdani Szovjetunióban, ahol a legokosabb, a gondolkodónak nevezhető embereket zárták be az elmegyógyintézetekbe, ahol aztán valóban dilinyóst csináltak belőlük. Szerencséd van, Viktor: keményedő diktatúrádat puha, igazi keménykedésre alkalmatlan ellenzék kritizálja, támadja, kifogásolja, ostorozza, etc. Hogy is keményíthetnének be, hiszen titeket véd a demokrácia látszata, épp az a pajzsotok, amit tönkretettetek.
Itt van ez a népszavazási kezdeményezés, mely nem juthatott be a választási irodába. Világ szégyene. Ilyet a legdurvább diktatúrákban tesznek csupán, de talán még ott sem, mert még a diktátorok is adnak valamit a látszatra, arra, hogy legalább bekössék a világ szemét: kérem, nálunk be lehet adni a kezdeményezést, ki is lehet írni egy népszavazást, kit érdekel, a végén majd úgy hirdetjük ki az eredményét, ahogy az nekünk jó.
Apropó: ha az a konzultáció valóban nemzeti, akkor mért nem lehet ugyanúgy többpárti kontrollal kibontogatni a visszaérkező borítékokat, mint a választásokon urnába dobottakat? Persze, tudjuk, miért, költői kérdés volt, mert ha erre lenne lehetőség, tán még azok is visszaküldenék a válaszaikat, akik nem értenek egyet veletek, mert látnának esélyt arra, hogy esetleg a „nem” válaszok lesznek többségben.
Szóval, ahogy föntebb írtam, minden, amit tesztek, kolosszális hazugság.
Nincs kétféle nemzet, és nincs kétféle konzultáció, és nem lehet kétféle a nemzeti konzultáció sem. Ha bízol a te népedben, hagyd, hogy véleményt mondjon, akár rólad is, a tetteidről is, mindarról, amit (velem együtt) hazugnak, hazugságnak lát.
Aljas volt ez a balhé, mélyebbre sosem jutott még a magyar demokrácia, illetve a maradéka, az, amit még nem teljesen zúztál szét. Nem elég, hogy mindent magad, magatok alá söpörtél, hogy mindenre rátelepedtél, hogy odáig jutottál, hogy ebben az országban ma már senki más nem boldogulhat kedvére, csak a magánhadsereged, vazallusaid, csókosaid, kiválasztottjaid.
Viktor, megtanultatok hazudni, és mindezt magasabb színvonalon csináljátok, mint azok, akikre gyűlölettel tekintetek.
Ezek fognak hamarosan rád és rátok dőlni, Viktor. Már lelepleződtetek, már többen tudják, hogy hazugságra épül az egész kormányzói életműved, már tudják, hogy inog a papírkolosszus, már rezeg a kártyavár, épp csak ki kell várni, hogy leomoljon.
Hallgasd meg a főembereidet, hogy dadognak, hogy hazudoznak, amikor egy semmi kis kérdésre kéne válaszolniuk, jelesül, hogy ki is és mi is az a Habony Árpád. Ezt se tudják megválaszolni, jól biztos, hogy nem, esetleg hazug módra, és persze nevetségesen, tragikus hebegéssel és habogással, szégyentelenül. Minap azt írta egy boldog országban élő egyetemi tanár barátom, hogy azokért, amik itt(hon) történnek, mindazok miatt, amiről a korrupciók kapcsán tételesen beszámolt az LMP egyik frontembere, más országban, náluk is, már bilincsben vezették volna el azokat, akikre a gyanú vetül. Itt ilyesmi nem történhet meg, zsebre vágtátok a rendőrséget (lám, a választási iroda előtt sem tettek semmit), megtaláljátok minden ügyre a megfelelő ügyészt, bírót, a törvénykezésnél sem lehet gond, az alkotmánybíróság is embereitekből állt össze, szóval épül a gyalázat, dagad a vízfej, mindent befal a kis gömböc, és csak gurul, gördül, ki tudja, mikor durran szét, mikor fordul ki belőle minden, minden, amit belegyömöszöltetek szégyenteljes hatalmaskodásotok évei alatt.
Bebetonoztátok magatokat, persze, ez jó védelem, biztos jövő, legyőzhetetlennek látszotok, mint a nagy Szovjetunió. Láttam már olyan házat, melyet több méter magas kerítés övezett, legfölül tövisszerű fémtüskékkel. Védte magát az ott élő, ezer oka lehetett rá, amit összehordott, védelemre szorult. De ez az ember önmagát zárta be, szegény, örök életre. Így jártok ti is a bebetonozással: úgy alkottatok meg mindent, úgy betonoztátok be magatokat, hogy kirobbantani sem lehet benneteket. Reménytelennek tűnik minden, talán egyetlen remény lehet: hogy akaratotok ellenére, észrevétlenül és visszavonhatatlanul magatokat is bebetonoztátok, és abból a megszilárdult betonból kijönni, mozdulni sem lehet, saját kelepcétek lett a védőbástyátok.
Nem tudom, mennyi bátorsága van, lesz, és marad a valódi nemzetnek, a magyar népnek a választás idejére, de azt remélem, egyre több embernek nyílik ki a szeme, és előbb-utóbb nem kétmillió, de annál is több ember fogja kimondani: Viktor, ne tovább! Elég volt abból, amit művelsz! Emlékeztetlek: milliók lélegeztek föl a Ceausescu házaspár bukásakor, nem lehetett másképp: milliók várták azt a pillanatot. Ceausescu is hatalmas beszédekben, újságcikkekben, román nemzeti konzultációs eredményekkel kábította a románokat, meg az ott élő magyarokat, székelyeket, mindenkit, és látszólag hitték is, valósnak is gondolták, miközben mindannyian tudták az igazságot: az egész egy hatalmas, egy kolosszális hazugság.
Viktor, emlékeztetlek: a Kossuth téren több ezer boldog ember, pedagógus és szülő, s ki tudja még kik nem állt mosolyogva az esőben, Sándor Mária ötperces csendülete alatt. Boldogok voltak, mert együtt voltak, és mind ugyanazt akarták, és hát megmutatták az erejüket, azt, hogy létezik egy erő, az összetartozás ereje. Emlékezz majd erre, amikor Patyomkin országlásod utolsó pillanatában milliók elégedett, megnyugvó, boldog mosolyát látod. Adja Isten, hogy ekkor lássam az arcodat…
