Ma már egy luxusautó vagy egy többmilliós karóra elég egyértelmű üzenet arról, hogy tulajdonosának nem kell a garasokat számolgatnia. Régen azonban jóval kreatívabbnak kellett lenni ahhoz, ha valaki szerette volna világgá kürtölni, hogy gazdag.
Évszázadokkal ezelőtt igazán furcsa dolgokkal lehetett villogni. Volt, aki ananászt bérelt egy estére, más élő remetét tartott a kertjében, de olyan is akadt, aki félméteres platformcipőkkel jelezte, hogy a hónap végén sem kell nélkülöznie. A történelem tele van olyan státuszszimbólumokkal, amelyek ma már inkább tűnnek bizarr hóbortnak, mint a gazdagság egyértelmű jelének. Bemutatjuk a múlt legfurcsább státuszszimbólumait.
Hermès Birkin helyett bérelt ananász
Ami ma egy kortárs festő méregdrágán megvásárolható műremeke a nappali falára akasztva, az régen egy közönséges ananász volt. Mivel az egzotikus gyümölcs európai termesztése korábban szinte lehetetlen volt a hűvös éghajlat miatt, azt már évszázadokkal ezelőtt is inkább importálták. Az ananásznak egy hosszú karibi út viszontagságait kellett túlélnie, így nem meglepő, hogy a 16. és 18. század között igazi luxuscikknek számított.
Mivel rendkívül nehéz volt hozzájutni, az 1770-es években egyetlen ananász mai értéke egyes források szerint akár a 30 ezer dollárt
